Mindkét magyar induló, Gálicz Péter és Balogh Vivien is végigúszta a 25km-es távot, és ez már önmagában fantasztikus teljesítmény – végül egyaránt a 4. helyen értek célba a belgrádi Európa-bajnokságon.
Több mint öt órán át tempózni megállás nélkül – erre újra és újra rácsodálkozik az ember. A világszövetség csendben el is felejtette ezt a távot a 2022-es budapesti vb után, az európai viszont megtartotta, és még a 2022-es ostiai őrület után sem vetődött fel, hogy a nyíltvízi úszás legősibb számát kiírják a programból.
Az pedig biztos volt, hogy ellentétben a legutóbbi Eb botrányosra sikeredett versenyével – ahol az irdatlan hullámverésben halálfélelmük volt úszóknak és bíróknak egyaránt, míg végül sok-sok teszetoszaság után félbeszakították –, ezt a békés, és újfent napsütötte Ada-tóban garantáltan végig fogják úszni.
Mivel ilyen távon immár csak az Eb-n lehet indulni, ezért a vállalkozók – nyolc férfi és hat női induló – két év után eleveníthették fel az emlékeiket, hiszen a 25km utoljára a Lupa-tóban fejeződött be 2022 júniusában. Már aki nem először vágott neki, mint Balogh Vivien például.
Itt az alapvetés egyértelmű: akik végigcsinálja a 15 kört, az egyértelműen hős, helyezésre való tekintet nélkül. Nem véletlen, hogy a magyar csapat rutinosabb tagjai közül Rasovszky Kristóf és Olasz Anna is egyértelművé tette: hiába vannak szép emlékeik a gyilkos távról (Rasó Európa-bajnok volt 2018-ban, míg Anna ezüstérmes 2014-ben, majd vb-ezüstérmes 2015-ben), egy pillanatig sem éreznek nosztalgiát iránta.
Mindenesetre az is sejthető volt, hogy a két ferencvárosi, ha nem történik nagyobb gond, tuti végigmegy a távon – Balogh Vivi első kísérleténél a halálfélelem sem volt elég Ostiában, csak azután jött ki, hogy kiszedték őket a vízből, a parton pedig ha remegve is, de határozottan mondta: “Fradista vagyok, nálunk egyvalami számít: küzdeni mindig, feladni soha.”
Nos, most is küzdöttek és nem adták fel. Péter, aki a legutóbbi úszásánál óriási meglepetésre bronzérmet szerzett a vb-n, végig harcban állt a dobogóért. A cseh Kozubek hamar lemaradt, aztán kiszállt az elmúlt napokban betegeskedő olasz Sanzullo is, de hatan sokáig együtt gyűrték az ipart. Utána a két fiatal német, Balz, majd Bockes is belátta, nem bírja az élen haladók iramát – Peti azonban folyamatosan a két olasz, Verani és Furlan, valamint a francia specialista, Reymond nyomában lihegett, sőt, 20km környékén olykor még az élen is haladt egy ideig. Amikor azonban jött a hajrá, hiába tolta fel ő is a sebváltót, ha néhány méterrel is, de lemaradt az első három mögött, és végül negyediknek ért be.
A hölgyek versenyét kissé megbolondította, hogy amikor a 25-ös viadalok adott fázisában utolérték őket a férfiak – ez mindig meg szokott történni –, utána igencsak hosszan úsztak velük együtt, ami egyfelől jó, mert az urak lábvize húzza őket, másfelől ez a nőknek valamelyest fárasztóbb tempó. Végül 20km után kezdtek elmenni újra a férfiak, sajnos, az addig folyvást az első négyben lévő Balogh Vivi is elkezdett leszakadni; elég rövid időn belül került előbb 15, majd 50 másodperces hátrányba.
Innen már csak akkor lehetett volna esélye, ha az előtte haladó hármasból valaki úgymond “fejreáll”, ám mindannyian bírták végig. Vivi mögül ugyanakkor elfogytak a vetélytársak, a másik két induló egyaránt feladta – neki persze esze ágában sem volt, életében először becsülettel végigúszta a 25 ezer métert, és ő is a negyedik helyen zárt.
Mindkét hősünknek gratulált az összes csapattárs és az edzők – és mindenki más: ha a dobogó nem is sikerült, a célbaérés igen, ennél pedig senki sem kívánhatott többet.
Nyíltvízi Európa-bajnokság, Belgrád
Férfi 25km: 1. Dario Verani (olasz) 5:08:50.9… 4. Gálicz Péter 5:09:13.4
Női 25km: 1. Barbara Pozzobon (olasz) 5:25:37.7… 4. Balogh Vivien 5:31:46.
Nyilatkozatok
Gálicz Péter
“Ebbe beleadtam mindent, semmit sem tudnék másként csinálni. A hajrájuk gyorsabb volt, nem hinném, hogy szomorkodni kellene emiatt. Két év után újra világszinten vagyok ezen a távon, ez a negyedik hely legalábbis számomra ezt jelenti, hiszen ez a táv végképp az európaiaké egyébként is. Ez egyébként alapvetően fejjáték, aki erős fejben, az végigcsinálja és jól fog úszni, ennyi.”
Balogh Vivien
“Ennyire rossz közérzetre nem számítottam a végén, de most már jobban vagyok, hála a csokiknak és a cukros italoknak. Nagyon kemény volt, szerintem több mint tíz kilométert mentünk együtt a fiúkkal – előtte én kábé háromszáz méterre gondoltam, hogy legfeljebb annyit fogunk úszni velük… Az az időszak tele volt iramváltással, amit egy ideig le tudtam követni. Nagyjából öt holtpontom volt a verseny alatt, sajnos, az egyiknél pont jött egy nagyon erős irámváltás, ahol lemaradtam. Mégsem adtam fel, mert ez nyíltvíz, 25km, nem lehet tudni, ki hol van, valaki kiszáll-e, itt küzdeni kell végig. Lehetne az is, hogy jó, hát elmentek tőlem, mögöttem jól le vannak maradva, akkor kényelmesen végigtempózom, de az nem én vagyok.”
A Két hősies 4. hely 25km-en bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
