Ötödik olimpiámról rengeteg élményem van, amelyek majd vagy apránként törnek elő, vagy éppen örökké bennem maradnak. Egy viszont biztos: soha nem fogok panaszkodni, hogy milyen nehéz erőpróbát jelentett a brit fővárosban eltöltött három hét.
Pedig tényleg voltak kemény dolgok. A napi 4-5 órás alvások, a naponkénti 4-5-6 óra, nettó az autóbuszokon átzötykölődött idő, egy ilyen alkalommal különösen nagy pocsékolásnak tűnhet. A tévékészülékek előtt biztosan sokkal többet láthatott a hazai néző, a személyes benyomásokat viszont egészen másként éli meg az emberfia.
Örömmel láttam belső használatú grafikonjaimon, hogy sokan megtiszteltek érdeklődésükkel. Nem ritkán félezren is ellátogattak oldalaimra, ami bíztató is, meg kötelezettségekkel is jár. Ha már így adódott, hogy nőtt az érdeklődés, hát ezeket a sportbarátokat nem lenne szabad csak úgy, ukk-mukk-fukk, elveszni hagyni – gondoltam.
A cikk folytatódik..! kattintson ide!
