A magyar férfi kézilabda-válogatott 24–18-ra legyőzte Izlandot az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság csoportkörének zárófordulójában. Mikler Rolandék ezzel veretlenül megnyerték az E-csoportot és két pontot visznek magukkal a középdöntőbe. A meccs legjobbja is a kiváló formában védő Mikler lett.
Harmadik Eb-meccsünket is védekezésben kezdtük, de szebben nem is rajtolhattunk volna, Mikler Roland védte az első négy izlandi lövést, ebből az egyik hetes volt, közben pedig Hornyák Péter, Bánhidi Bence és Balogh Zsolt góljaival öt perc alatt 3–0-s vezetéssel indítottunk. Igaz ezt öt perc alatt kiegyenlítették a skandinávok, sőt, 6–3-ra fordítottak, miközben a magyar csapat kapkodni kezdett, pontatlanul, valamilyen technikai hibával fejezte be a támadásait.
Az északiak védelme kemény volt, középen minden támadást megszűrt, a védőik a kilencesig felléptek az irányítónkra és az átlövőinkre. A támadójátékuk közben rendre megtalálta a réseket a mi falunkon, így az izlandiak már öt góllal is elléptek, miközben a játékvezetőkre sem nagyon panaszkodhattak. A szakmai stáb ezúttal talán kevesebbet forgatta a keretet, de a magyar csapatból az akarás most sem hiányzott, és látható távolságra, 12–9-re feljött a szünetre, miután az első félidő hajrájában Bóka Bendegúz egy percen belül szerzett két gólja jelezte, hogy elkezdte inkább a szélső támadásokat erőltetni, ha már középen nem sikerült feltörni az izlandi falat.
Az első harminc perc játéka alapján látszott, hogy az első két csoportmeccs többet kivett a magyar játékosokból, és a jó tornakezdés után nehezebben tudták újra annyira felpörgetni magukat, mint a dánok ellen tették. A szünet után azonban még így sikerült magunkat közel tartani, miután a félidő Bánhidi-parádéval kezdődött: a Szeged beállója tarthatatlan volt, tíz perc alatt öt gólt rámolt be, úgy fordult le a védőiről, mintha azok ott sem lettek volna, a feljavuló védelemben pedig Sipos Adriánnal és Ligetvári Patrikkal kiemelten figyeltek Aron Pálmarssonra, aki négy gólt szórt az első félidőben.
Mikler sorozatban harmadik meccsén is valami elképesztő bravúrokat mutatott be a leginkább kritikus időszakokban, aminek meg is lett az eredménye: a magyar válogatott tíz perc alatt újra egalizálta az eredmény (15–15), ami után hosszú percekig fej-fej mellett haladt a két csapat. Fantasztikus volt látni, hogy a magyar csapat játéka nemhogy lassult volna, hanem felpörgött, és valami elképesztő hajrát vágott ki!
A 48. percben újra átvettük a vezetést, sőt, Szita Zoltán két elképesztő bombájával és Bóka Bendegúz lerohanásgóljával az utolsó nyolc percre már négygólos vezetéssel fordultunk (21–17). És ahogy közeledett a mérkőzés vége, a fiatal magyar csapat úgy kézilabdázott egyre érettebben, nyugodtabban, a fordításokat nem siette el, Bánhidi és a második félidőre feljavuló Szita vezetésével egyre hatékonyabban támadott.
Régen volt olyan, hogy az utolsó percekben minden a magyar csapatnak jött be, de ezért megdolgoztak a srácok. Miközben sorra szerezték a gólokat, és szinte bármilyen helyzetből betaláltak, Mikler és a magyar fal teljesítménye semmit sem romlott, a látványosan elbizonytalanodott izlandiak láthatóan egyre csüggedtebben és a tanácstalanabbul szervezték a játékot.
Az utolsó percekben már kétség sem fért ahhoz, mi lesz a vége, egy perccel a lefújás előtt mát hat góllal vezetett Gulyás István együttese (24–18), ezzel megtörtént az, amire talán senki sem gondolt akkor, amikor ez a fiatal társaság elindult az Európa-bajnokságra: nemcsak kiharcolta a továbbjutást a középdöntőbe, de csoportelsőként, veretlenül, és a lehető legtöbb, azaz két pontot visz magával.
Forrás, fotó: Nemzeti Sport, MTI/EPA/TT Hírügynökség/Andreas Hillergren
