Kivételes lehetőséget kapott Zilahi Márton: az MTK 12 éves (most már csak ex-)játékosát felvették a görögországi Szalonikiben működő Arsenal Elit Academy-re. Négy évig fejlődhet a műhelyben, 16 évesen pedig komoly klub igazolhatja le. Akár az Ágyúsok is. A lehetőség megvan benne.
Nagy-Pál Tamás • Apa és fia szótlanul ült egymás mellett a Szaloniki-Budapest repülőjáraton, mindkettőjük fejében gondolatok cikáztak. Az odaúton még csupán úgy voltak vele: részt vesznek az Arsenal Elit Academy próbajátékán, aztán otthon majd büszkén elmesélik, hogy milyen komoly helyen is jártak. De a hazaútra minden megváltozott.
Az edzések után Zilahi Andrással közölték: a fia megfelelt azoknak a nagyon szigorú feltételeknek, melyeket a londoni klubban megkövetelnek.
Csak kergetni tudják
„Komolyan gondolják, hogy egyszer tényleg elérheti ennek a topklubnak a színvonalát?” – kérdezte hitetlenkedve az apa. „Komolyan. A fia több mint megfelelt” – jött az egyértelmű válasz. Nem csoda hát, hogy a Mészöly Focisuliban, majd az MTK-ban pallérozódó 12 éves Marci nem nagyon jutott szóhoz a visszaúton. Valójában még csak akkor kezdte el felfogni, mi történt vele.
Pontosan mi is?
Nem kapott szerződést az Arsenaltól, ahogy azt több lap is tévesen állította. Azt ugyanis a FIFA szabályai ilyen fiatalon nem teszik lehetővé. De messze sem járnak az igazságtól. A londoni klub ugyanis a görög városban működteti akadémiáját a szigetországon kívüli, európai 12-16 éveseknek. A gyerekek magas színvonalú egyéni képzésben részesülnek, és magániskolába járnak. Ha elérik a 16 éves kort, szerződést kaphatnak. Nincs garantálva, hogy az Ágyúsoktól. Volt, aki a Villarrealba, a Heerenveenbe vagy a Dinamo Zagrebbe került. Mindegyik jóval erősebb bármelyik magyar klubnál.
Marci ennek az akadémiának a felvételijén felelt meg. A szakemberek nem zsákbamacskát vettek, az egyik Bozsik-tornán szúrták ki. Rögtön meg is keresték a papát, és felajánlották: fizetik az oda-vissza utat, csak vigye el fiát a próbajátékra. „Nem vagyok szakember, de feltűnő volt, hogy mindkét lábukat használniuk kellett az edzéseken, és csak egy-két labdaérintést engedélyeztek. Hihetetlenül pörgős volt a tempó, minél gyorsabb döntéshozatalra próbálták meg kényszeríteni a gyerekeket” – emlékezett vissza András.
A repülőn az apa törte meg a csendet. „Bárhogy is döntesz fiam, támogatni foglak”. „Köszi, apu, de ezzel nem segítettél. Inkább azt mondd el: te mit gondolsz erről az egészről?” – kérdezett vissza Marci. A benne dúló kételyek ellenére András hajlott arra a válaszra, hogy ígéretes lehetőség előtt állnak. A fia előtt kinyílhat az a kapu, amelyen, ha belép, az álmai válhatnak valóra. Akár nemzetközi karrier is.
Kétségek, persze, mindenkiben motoszkáltak. Mi van, ha Marci lelkileg nem bírja, és két hónap után haza akar jönni? Az akadémia szakembereinek egyértelmű volt a válasza: ilyen még soha nem történt. De ha mégis, hazamehet, nincsenek kötelezettségek. És, ha a műhelyben döntenek úgy, hogy Marci nem oda való? Ez sem történhet meg, bíznak annyira a válogatásuk szakmaiságában, hogy senkit nem kell idő előtt elküldeniük.
Marci anyukája emellett arra hívta fel a fia figyelmét, hogy a futballkarrierre még így sincs garancia. Bármi közbejöhet, akár sérülés is. Vagyis feltételként szabta meg, hogy továbbra is nagyon komolyan kell venni a tanulást. Bár Szalonikiben is teljeskörű oktatást kap, itthon magántanuló lett, vitte magával a magyar tankönyveit is, osztályozó vizsgákat tesz. Borzasztóan nehéz az akadémia mellett két iskolában is helytállni, de a szülei szerint Marci érettebb a koránál, így felfogta, miért is fontos ez.
A büszke Ágyús
„Hétfő óta van ott egyedül. Esténként tartjuk a kapcsolatot. Eddig nagyon vidám, de hullafáradt. Még a feje is belefájdul, hogy egész nap görögül karattyolnak, hiszen csak angolul beszél. Nem baj, legalább nincs ideje azon töprengeni, hogy hiányzunk-e neki. A mindennapjainkban rémes űr keletkezett. És tudjuk, hogy a gyermekkora ezzel véget ért. Nyáron jöhet vissza másfél hónapra, illetve vannak haza- és odalátogató vasárnapok, de azok már önköltségesek, nehéz lesz mindegyiket kihasználni.”
Marci tehát elindult az úton, amelynek a végén csodás karrier is várhatja. Volt edzője, Újvári Gábor szerint megvan benne a potenciál. „Három évet volt nálunk, mielőtt az MTK-val kötött együttműködési szerződésünk keretében átvették. Már akkor is intelligensen játszott. Alacsony, de nagy a sebessége és gyors a gondolkodása, ami mindig is az átlag fölé emelte. Jól lát a pályán, fenn van a feje, tipikus irányító középpályás. Ballábas, de mindkettővel jól cselez, és gólerős. Eszméletlen szorgalmas, mindamellett alázatos is. Bátran mondhatom, hogy minden edző álma.”
Nemcsak rá lehet büszke a Mészöly Focisuli szakmai alelnöke, hanem a műhelyére is, hiszen Lukács León alig került a Barcelonába, amikor ismét olyan tanítványukra vetettek szemet jóval fejlettebb futballkultúrában, aki náluk kapta meg az alapokat.
Marci ezzel egyébként kikerült a bajnoki rendszerből, nemcsak itthon, hanem egész Európában is, hiszen hivatalosan egy klubnak sem a játékosa. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne játszana mérkőzéseken. Az akadémia nívós tornákra hordja a négy korosztályban mindössze húsz(!) növendékét, ahol rendre idősebbek ellen szerepelnek. De az tény: mostantól a csapatképzés helyett az egyéni kerül előtérbe. Nyugaton már jó ideje esküsznek ennek a módszernek a sikerességére. Ha Marcinak is beválik, a szakma itthon is elgondolkozhat azon, hogy ideje lenne nagyobb figyelemmel követni a nemzetközi trendeket.
