Szereti Budapestet, és élvezi a munkát a magyar szinkronúszó-válogatottal Natalja Taraszova. Az egykori orosz válogatott klasszis csaknem tizenegy hónapja irányítja a lányok felkészülését.
Pusztai Viola • Október óta a hétszeres orosz és háromszoros amerikai bajnok Natalja Taraszova irányítja a teljes magyar szinkronúszó-válogatott – benne az utánpótlás – munkáját. Bár hosszú távú célokban gondolkodik, a keze nyoma már most meglátszik az eredményeken.
– Tíz hónap után mik a benyomásai Budapestről?
– Most már teljesen otthon érzem magam. Az első három hónap nem volt egyszerű, új kultúrába csöppentem, korábban keveset tudtam a magyar szinkronúszásról, így mindennel és mindenkivel meg kellett ismerkednem, köztük a versenyzőkkel is.
– Mit tapasztalt először a medencében?
– Amikor október elején elkezdtem a munkát, válogatót tartottunk, és már ott láttam, hogy technikailag nem túl képzettek a versenyzők. Olyan hiányosságokat fedeztem fel, amelyeket gyermekkorban kellett volna megtanulniuk, s amelyeket pótolni később már nagyon nehéz. Ezen kívül a fiatalok hajlékonyságával is akadtak gondok, ezért az elmúlt hónapokban nagyobb hangsúlyt kellett fektetnünk a fizikai felkészülésre, a nyújtásra és természetesen rengeteg technikai elemet tanultunk a vízben.
– Már látható a változás?
Natalja Taraszova (a felső sorban középen) a juniorválogatott tagjaival • Forrás: MSZÚSZ
– Teljes mértékben, különösen a juniorválogatottban. Rengeteg nemzetközi versenyen vettünk részt az évben, kezdetben a csapat 70 pontot kapott a gyakorlatára, a júliusi korosztályos világbajnokságon azonban már 76.366-ot. A hat pont hatalmas előrelépés, szinkronúszásban egészen más színvonalról árulkodik. Ez egyben azt is jelentette, hogy a lányok a csapatdöntő előúszójaként szerepelhettek, a tizenharmadik helyen végeztek. Korábban soha nem voltak ilyen közel a fináléhoz.
– Ezek szerint elégedett a szereplésükkel.
– Méghozzá nagyon. Lépésről lépésre építettük fel a rendszert, és bebizonyosodott, hogy működik a módszerem. Ezt tapasztaltuk az elmúlt héten a kisebbek, a tizennégy évesek világbajnoksággal felérő nemzetközi versenyén, a Comen-kupán is, amelyen döntőbe került a csapat, és a tizenegyedik helyet szerezte meg úgy, hogy három ponttal többet kapott, mint tavaly.
– Megfelelő körülmények között tudnak készülni?
– Magyarországon nagyon népszerű a vízilabda, ezért sok a medence is. Csakhogy kevés az olyan, amely három méter mély, és alkalmas a szinkronúszásra. Amikor a lányok kilökik magukat a vízből, nem érinthetik meg a medence alját, a legfeljebb két és fél méter mélységben ezt az elemet például nehéz gyakorolni. De bízunk benne, hogy a jövő évi budapesti felnőtt-világbajnokságra épülő uszodát rendszeresen igénybe vehetjük.
– Apropó vébé. Láthatjuk Budapesten a magyar lányokat versenyezni?
– Az a cél. Jelenleg nincs felnőttkorú sportolónk, a juniorokkal készülünk a hazai vb-re, ezért az évben több felnőttviadalon is szerepeltünk. A lányok nagyon motiváltak, meg akarják mutatni, mit tudnak. Azt gondolom, ha keményen dolgoznak, annak meglesz az eredménye, és méltóképpen képviselhetik a hazájukat. A döntőt most még nem érzem elérhetőnek, kevés az egy-két év, hogy olyan színvonalra hozzuk fel a versenyzőket, mint amilyen az élmezőnyre jellemző. De a távlati cél mindenképpen az, hogy néhány esztendőn belül a világ tizenkét legjobb csapata közé tartozzon a magyar.
– Mi az edzői filozófiája?
– A kemény munka meghozza az eredményét. A szinkronúszás nagyon nehéz sportág, nem állhatsz le egyetlen napra sem. A lányok most vannak abban a korban, amikor szeretnének szórakozni, elmenni valahová a barátokkal, kihagynának egy-egy edzést az iskola miatt. Ezt nem tehetik meg, így nyilván mindennap motiválni kell őket, ami nem egyszerű. De ez jól működött az elmúlt hónapokban, és ha ránézek a lányokra, nagyon profi csapatot látok magam előtt. Büszke vagyok rájuk.
