Kis hazánkban nem jellemző a már eltávozottakról rendszeresen megemlékezni. Egyszerű a válasz a miértre: össznépi betegségben szenvedünk, nem szeretünk a múlttal foglalkozni. Hiába tartja a mondás: akinek nincs múltja, nincs jövője sem! Az olyan „snassz” dolog, meg különben is. A nagy átlag inkább csak a mának él, s igen jelentős részben olyasmikkel foglalkozik, amiből valami üzleti haszna is kikerekedhet.
Ifjabb Kocsis Sándor (b) és Schlegel Oszkár 2007-ben. Fotó: JochaPress
Szerencsére azért még vannak kivételek. Itt van például az „Aranycsapat” egyik kiválóságának, Kocsis Sándornak az esete. Az akkori idők jobbösszekötője, a felhőfejeseiről méltán világszerte ismert és elismert csatár – aki mindmáig a legjobb gólátlagot mondhatja magáénak a labdarúgó világbajnokságok történetében – valóban felejthetetlen dolgokra volt képes. Örömömre minden lehetséges fórumon a sportolói nagyságának megfelelő módon és mértékkel visszaidézték őt 90. születésnapja alkalmából, emlékeztették a fiatalabbakat is extra sportmúltjára.
Ebben a sorban tartom számon a Kossuth Rádió „Sportvilág” című, hétfő esti műsorát is, ahol egy dolog különösen felkeltette a figyelmemet. Novotny Zoltán ugyanis Kocsis méltatása mellett még arról a Schlegel Oszkárról is szót ejtett, aki éppen a napokban tizenegy esztendeje, hogy végleg elment közülünk. Ez a ritka kivételes pedagógiai érzékkel megáldott tanárember ugyanis megszállott fradistaként (Kocsis is ott volt igazán otthonos) már a harmadik évezred első éveiben elkezdett akciózni azért, hogy önerőből, saját zsebére utazgatva, minél többet megtudjon Kocsis Sándorról. Ezt elsősorban fián, ifjabb Kocsis Sándoron keresztül remélhette – ezért is utazott többszörösen Barcelonába, ahol megalapozta a fiatalabb Kocsissal való barátságát is. Írt is egy könyvecskét, amelynek ajánlóját 2009 augusztusában, már a halálos ágyán fogalmazta meg. Ebben azoknak a hatvanöt év felettieknek ajánlotta a „Volt egyszer egy csatár” című, Kocsis Sándorról összeállított emlékkönyvét, akik még látták őt játszani.
Hiányzik a címoldalról a szerző, Schlegel Oszkár neve!
Sajnálatos módon a könyvet nyomdába adó „Küzdőtér Kiadó” elfelejtette (?) a címoldalon feltüntetni a szerző nevét, hogy helyette a saját nevüket jelentessék meg többszörösen, ami ellen Schlegel úrnak már nem volt ideje akár csak felszólalni is. Ha valamiért, hát ezért mindenképpen megírom ezeket a sorokat, hogy leszögezzem: az emlékkönyvet senki más nem írta, hanem egyedül Schlegel Oszkár, aki az őt ismerőknek mindmáig nagyon hiányzik!
Külön is megköszönöm Novotny Zoltánnak – aki a megnyilvánulásaira sokakkal ellentétben rendszeresen felkészül! – , hogy az évforduló kapcsán megemlítette Schlegel Oszkár nevét is. Azt a sportembert hozta szóba, aki a Csanádi Árpád sporttagozatos iskolában végzett kivételes munkásságával még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnökének, Juan Antonio Samaranch-nak is kivívta az elismerését! Olyannyira, hogy rövid budapesti tartózkodása alkalmával személyesen is ellátogatott a Schlegel Oszkár által irányított Csanádi Árpád Iskolába is.
(jochapress / Jocha Károly)
