A magyar női kézilabda válogatott számára nagyon szerény, 11. helyet hozott Európa-bajnokságot követően minden szakvélemény érdekes lehet, amennyiben van valódi igény az érdemi változtatásra a sportágban. Garancia természetesen semmire nincs, de minden egyes, érdemi “megszólalás” közelebb vihet a változáshoz. Az alábbi gondolatok papírra vetője az egykori világválogatott kézilabdázó, a későbbi sikeres klub- és válogatott edző, Kovács László. A Testnevelési Egyetem nyugalmazott tanára előbb mesteredző lett, majd az európai mesteredző címet is kiérdemelte. Alább az ő gondolatait olvashatják, minimálisan szerkesztett változatban.
Kovács László (fotó: jochapress)
A sikertelen Női Kézilabda Eb-t követően minden érintett vagy szimpatizáns megnyilatkozott az okokat keresve. Egyesek a lelki nyomást nehezen viselő játékosokra vezeték vissza a hibás döntéseket, mások az állóképesség hiányát vélték felfedezni.
Nos, ennél sokkal komplexebb a bajok gyökere. Ezeknek a leányoknak a zöme – mint ezt az objektív mérések is igazolták – messze elmarad a nemzetközileg elvárt szinttől. Ezek a játékosok -egy-két spontán teljesítőtől eltekintve – képzetlenek. Ideje szembe nézni önmagunkkal. Tudjuk-e, egyáltalán, hogy mit kellene tennünk a fejlődés érdekében?
Kiválasztás: minden nyilatkozó megemlítette, hogy magasság és tömeg tekintetében nem tartozunk az élmezőnybe. Visszatérő refrén: nincsenek átlövőink. A legeredményesebb játékosunk ezen a poszton – az Isten áldotta tehetség – Klujber Katrin, aki alkatánál fogva nem átlövő típus. Ismerünk azonban igen sok olyan, tömeg, magasság és lövőerő viszonylatában örök tehetségnek megmaradt kézilabdás leányt.
Köztudott, hogy van két komponens, amiben a hozott tulajdonságok a meghatározóak. Az egyik az alkat, a másik a gyorsaság. A kiválasztásnál azt látom, hogy a kollégák szeme felragyog, amikor meglát egy ügyes kislányt. A nagy, magas, természetesen koordinálatlan fiatal, gyakran megkapja az ügyetlen jelzőt. Tagadhatatlan tény, hogy, a saját testét jobban uraló gyerekekkel könnyebb végrehajtani a zömében egysíkú edzést. A kiválasztásnál már a kezdet kezdetén el lehet dönteni milyen posztra determinált a gyerek. A sejtmagok elárulják a várható magasságot. Szinte hallom, hogy az ezzel egyet nem értők hivatkoznak Görbicz Anitára, Klujber Katrinra. Ez egy óriási csapda. Sok-sok ezerből adódik egy-egy ilyen tehetség.
Technikai képzés: az idegrendszer legképlékenyebb kora a gyermekkorban a kb. 10-12 éves kor. Itt kell az alapokat lefektetni. Ehhez ismerni kell a biomechanika törvényszerűségeit. Nincs egyéni technika, mert ez később nagy hátrányt jelenthet. (Felnőttként majd színezheti a játékát.) A végrehajtás folyamatosan változni fog az erő növekedésével, de csak a dinamikája az úgynevezett kinetikai lánc mentén. Ez azt jelenti, ha nő az erő, hozzá kell igazítani a technikát. Ez azt feltételezi, hogy minden kolléga, minden posztjának a repertoárját behatóan ismeri, különben, hogy lenne képes javítani a hibás végrehajtást? (Beleértve a kapus tevékenységét is…)
A mentor kollégák elhűlve tapasztalják a gyerekek képzetlenségét a gimnasztikai gyakorlatok végrehajtásánál. Azt gondolnánk, minden iskolában a testnevelő kollégák már az alsó tagozatban megtanítják a minimális gyakorlatokat. Ez sajnos, nincs így. (Tisztelet a kivételnek.) Nem lehet egy bemelegítést folyamatosan levezetni.
Klujber Katrin kivételes tehetség.(fotó: Fradi.hu)
Óriási hiányosság található a posztok egyéni, vagy kiscsoportos képzésénél. Az edzések túlnyomó hányadánál mindenki ugyanazt a munkát végzi. Nincsenek modellezett edzések, amelyek a mérkőzésen elvárt elemeket tartalmaznák. A hibás végrehajtásokat nem a szakszerű javítások követik, hanem a negatív elmarasztaló minősítések. Minden, kudarccal végződött kontinensviadal jelentésében szerepel két visszatérő elem. Elhibázzuk a ziccereket, fizikálisan kevesebbek vagyunk.
Tévedés joga fenntartva…, de egyetlen egy edzésen nem láttam célzott ziccer lövés oktatását. Ezen azt értem, hogy a lövés helyének, a támadó védő viszonylatának (testi kontakt, steril helyzet), illetve a kapus helyezkedésének módosítását nem tapasztaltam.
Motorikus képesség fejlesztése: hát itt van a legnagyobb hiátus.
Erőfejlesztés: bocsánat a személyes indításért, de szeretném hitelessé tenni a véleményemet. Az én játékos koromban tilos volt az erőfejlesztés. Titokban jártunk válogatottbeli klubtársammal, Vitkay Laci barátommal súlyzózni. Miért tiltották az edzők? Az élcsapatok edzői kosárlabdából érkeztek, és az volt a felfogás, hogy az erősítés merevít, az „ezer húzásos” figurákat gyakoroltuk éjjel-nappal. A tudományos kutatások igazolták, hogy megfelelő edzésszervezés mellett a súlyzós maximális, submaximális terhelés nem merevít és a növekedésre nincs hatással. Az erőfejlesztést a pubertás befejezését követően (a nemi hormonok ösztrogén, tesztoszteron megjelenése) el kell kezdeni. Természetesen az egyes végrehajtási módok technikáját már előzőleg meg kell tanítani. Kezdetben a gerinc függőleges terhelését kerülni kell. Csak azután végeztessünk állóhelyből indított gyakorlatokat, ha a gerinc melletti mély hátizmokat megerősítettük.
A fekve nyomás nem jelent veszélyt. Az első lépés a maximális erő megállapítása, ehhez viszonyítva állítsuk össze a programot. Mindenkinek egyénileg. Az erőfejlesztés nem „csorda” munka.
A guggolás legyen mély guggolás, ne csak rogyasztás. Ez lehet nyakban, vagy mellhez felvéve. A szakítás csak komoly súlyzós előélet után ajánlott. A gyakoriság függ az időszaktól, de még verseny időszakban is legalább kétszer hetente. A nehezített szerekkel való dobást is rendszeresen be kell állítani a heti edzésmunkába.
Állóképesség fejlesztés: a serdülő kor hangsúlyos feladata a keringés, légzés kialakítása. Egy igazi profi naponta, de legalább hetente kétszer fut 30-40 percet, 140-150-es pulzussal.
Speciális futó állóképesség: szeretném előre bocsátani, az ingafutás nem speciális állóképességet fejleszt, hiszen nélkülözi az aciklikus elemeket, a gyors megállásokat, a fordulatokat.
Javaslom az ingafutás kiegészítését a két oldalvonalnál támadó labdás elemekkel. Az egyiknél beszökkenés pálos lábra átemeléssel folytatva. A túloldalon egylábas beszökkenés testcsel után dobókéz felé való szabadulás, betörés. Az akciókban a távolságokat kerülő póznákkal határoljuk. Két ismétlést követően 10 mp erőteljes védekezés, majd közepes tempóval zár és készül a következő sorozatra. Javaslok 5 sorozatot. (Meg kell próbálni…)
Külön szeretnék szólni a védekezés technikájáról-taktikájáról. Az én megfogalmazásom szerint a taktika a technikának a mérkőzésen való felhasználási módja. Azt láttuk, hogy az igazán jól védekező csapatok sokoldalúan képzettek. Ezen azt értem, hogy nem automatizált mozgásokat alkalmaznak, hanem a mérkőzés állását, a szemben álló támadó mozgását veszik alapul a választott technikának-taktikának megválasztásában. A kevésbé veszélyes lövővel szemben a sáncolás jelentős szerepet játszik.
A betörést jól alkalmazó támadót a kört elhagyva előre lépnek és magukhoz húzzák és átkarolják, vert helyzetben magára rántja, vagy elveszítve a kontaktust a társ zónájába tolják és közösen megbénítják.
A nagyon veszélyes átlövőt, messzi kilépve a falból 10-11 m-re magukhoz húzzák a kapu felé és hátrálva megakadályozzák a felugrást és keresik a labdás kezet. A csapat egészét tekintve nagy gyakorisággal nyitják meg a falat, kísérletet tesznek a labda megszerzésére, illetve egy technikai hiba kikényszerítésére. Gyakran próbálnak halászni, gyors helycserével összekötve.
Az ilyen, jól dolgozó védők mögött láttuk a kitűnő kapusteljesítményeket.
Most is szembetűnő volt a kapusoktól az átlövések „spárgázó” vetődéssel való hárítása A ziccereket a már megszokott „szemafór” technikával igyekeztek védeni. Tették ezt nagy hatékonysággal, mivel a ziccert lövők igen nagy gyakorisággal a felkészített oldalon lőtték az oldalakat.
Záró gondolatként a jövőbeni edzőképzésre tennék javaslatot.
Csak az az edző kaphasson licencet, aki minden poszt minden technikai elemét részleteiben ismeri!
Az erőfejlesztésben való jártasságát pedig egy, vagy két hallgatón vizsgán mutatja be. Nem elfogadható az a szemlélet, hogy ehhez én nem értek, van erőnléti edzőm, az végzi helyettem!
Ha itt nem lesz változás, a jövőben, mint eddig mindig, csak a vak jövőben való tévelygés lesz az eredmény.
(Kovács László európai mesteredző / jochapress)
Post Views: 1
