Miután pontosan este 9 órakor megjelent az interneten, hogy Kovács Péter a Kézisek kézise, ezért már 21.01 órakor megcsengettem a hazai pályafutása során csak a Budapesti Honvédban szerepelt, 198 centiméter magasra nőtt győztest, aki 323 válogatottbeli szereplésével is rekorder, a szerzett 1797 gólja is erősíti az ő kiváló voltát. A jochapress.hu néhány, aktuális kérdésre kért választ a 65 éves, korábbi klasszistól.
– Milyen eredményre számított, amikor elkezdődött a korábbi szövetségi kapitányok szavazása?
– Úgy gondoltam, dobogósnak csak kellene lennem, az első helyben viszont egyáltalán nem voltam biztos. Természetesen annál nagyobb volt az örömöm az eredmény hallatán.
– Mit gondol, mi nyomhatott különösen sokat a latba a voksolóknál?
-A válogatottságbeli rekorderség, a góljaim száma és talán az is, hogy 2000-ben megválasztottak az Évszázad játékosának. Még többször is képviselhettem volna Magyarországot, ha az 1990-es, csehszlovákiai világbajnokságon a magyar szövetség akkori elnöke, Dobrovits Péter nem mond le rólam. Akkori klubom, a németországi Grosswallstadt ugyanis csak úgy engedett volna el a vb-re, hogy minden német bajnokira vissza kellett volna repülnöm. Én vállaltam volna, Dobrovits úr viszont ebbe nem ment bele. Azt mondta, ennyire nem szegény a magyar kézilabdázás, hogy valakinek ingáznia kelljen.
– Hogyan emlékszik, melyek voltak a legjobb formában eltöltött évei?
– Az 1982 és 1986 közötti időszakot említeném, amelyben a Honvéddal elért BEK-győzelem, az 1984-es olimpiai észvétel kiharcolása és a svájci vb ezüstérme is benne van.
– Edzői közül kinek köszönhet különösen sokat?
– Ha egy embert kell kiemelnem, akkor az csak Kovács László lehet, akivel mindmáig baráti kapcsolatban vagyok!
– Mennyiben elégedett az edzői pályája eredményességével?
– A szegedi három évvel, a dunaújvárosi nőknél, a junior női válogatottnál elért eredményekkel és a törökországi négy esztendővel mindenképpen a pozitív oldal gyarapodott. Romániában viszont beletört a bicskám Neaguba. Attól kezdve csak szerény és még szerényebb képességű csapatokhoz hívtak. Ebben egészen biztosan szerepe van annak a ténynek is, mely szerint én a feltétel nélküli kemény munka híve vagyok. A Dunaferr nőknél például amikor megtudták, én leszek az edző, öt hölgy azonnal menekülésre fogta a dolgot. Jókora meglepetésre nélkülük lettünk harmadikok a bajnokság végén.
– Szerencsére a nemzetközi feladatai ma is a sikereket szaporítják.
– Az IHF-nél (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) alkalomszerűen foglalkoztatnak, az EHF (Európai Kézilabda Szövetség) viszont nagyon komolyan számít rám. A módszertani bizottságban az oktatási témák tartoznak hozzám. A mesteredzők képzésének tennivalói immár nyolc esztendeje az én kezemben gyűlnek össze.
-Ha felkérnék, összeállítana egy ilyen tízes rangsort?
– Szerintem sokkal több olyan játékos van hazánkban, akik valamennyien megérdemelnék a tízbe kerülést. Akiket végül kihirdettek, azok is rászolgáltak, bár az én tizes listámon azért lenne egy-két változtatás is.
(jochapress / Jocha Károly)
