K. O.-val felérő pályamódosítást jelentett a most 18 éves Karsai Dánielnek, amikor a Nemzeti Kézilabda Akadémiáról „kibukva” előbb három hónapig csak kereste önmagát, majd világbajnok édesapja nyomán tekézni kezdett. Az új sportág annyira jól ment, hogy – ha kiegészítő emberként is – a Szegedi TE ifjúsági csapatával megnyerte a szuperligát.
reb • Érdekes sportágváltáson esett át a 18 esztendős Karsai Dániel. Míg két évvel ezelőtt ilyenkor nagyjából a föld felett járt, amiért a Nemzeti Kézilabda Akadémia szakemberei felkeresték, és Balatonboglárra hívták, tavaly ilyenkor a béka feneke alatt volt a kedve, hiszen nem vált be a NEKA-s kaland. Most pedig el sem hiszi, hogy a Szegedi TE ifjúsági csapatával megnyerte a teke-szuperligát. Ideje, hogy kibontsuk a rövid összefoglalót.
Karsai hétévesen kezdett kézilabdázni Szegeden. Bár világbajnok édesapja nyomán akár a tekegolyókkal is köthetett volna életre szóló barátságot, ő a Tisza-parti városban ugyancsak népszerű labdás sportággal jegyezte el magát. Olyannyira jól haladt a pályafutása, hogy a 2014-2015-ös évtől már Balatonbogláron védett.
Karsai Dánielnek immár a teke a minden • Fotó: Antal Éva
„Már eleve pokolian nehéz döntés volt, hogy elhagyjam Szegedet. A családom, a barátaim, minden odakötött, de a szüleim remek lehetőségnek tartották a NEKA hívását, ráadásul én is el voltam ájulva, hogy engem akarnak” – idézi fel a döntés okait.
A váltás azonban csupán tíz hónapig tartott. A fiú nem bírta a távolságot a megszokott életétől, nem tudott megfelelni a követelményeknek, s tavaly május elején hazatért.
„Akkoriban még éretlen voltam. Bármennyire örültem neki, mégsem fogtam fel, mekkora lehetőséget kaptam, és utólag nagyon bánom, hogy nem tettem rendesen oda magamat. Az edzők segítettek, amiben csak lehetett, s csapat pedig fantasztikus volt, soha olyan jó közösségnek nem voltam még a tagja, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Furcsa belegondolni, hogy most akár velük ünnepelhettem volna ifjúsági bajnoki címet…”
Hazatérve úgy érezte magát, mint akit K. O.-val küldtek a padlóra: három hónapig „az eszét sem tudta”. Pihent, kikapcsolódott, s bár szóba került, hogy ismét Szegeden kézilabdázzon, úgy érezte, valami nem klappolna, ha folytatná.
Élsportolóként persze nem könnyű egyik napról a másikra leállni, ő sem bírta sokáig rendszeres mozgás nélkül.
Szegeden a teke szinte összekapcsolódott a Karsai névvel: keresztapja, Ferenc vezeti a Szegedi TE-t, míg édesapja, László világbajnok tekés. „Egész életemben tekemeccsekre jártam, szóval nem volt ismeretlen a terep, a többiek pedig unszoltak, hogy próbáljam ki. Az első edzésen bumm – akárcsak régen a kézilabdába –, beleszerettem.”
Az első szezonjában pedig – bár csak néhány meccsen kapott szerepet – bajnoki címet ünnepelhetett az ifjúságiakkal. A célja, hogy jövőre már jóval többet tegyen hozzá a csapat sikeréhez. „Nem is mozgat meg az egyéni verseny, nekem a teke ugyanúgy csapatsport, mint a kézilabda.”
Felvetettük neki, hogy a labdás sportág komoly megélhetést kínál a szereplőinek, míg a teke nem a híresen magas fizetésekről szól.
„Ebben is van perspektíva, csak a legjobbnak kell lenni, ami persze nem könnyű – veti ellen az építőmérnöknek készülő fiú. – Nagyon motivál édesapám, nemrég is láttam szerepelni a novigradi világbajnokságon. Szeretnék hozzá hasonló eredményeket elérni.”
