Beszélgetéseim során megoszlott a szakemberek véleménye arról, vajon többre is vihette volna-e Feketéné Kovács Éva a magyar női kézilabdázásban? Abban viszont megegyeztünk, hogy az általa elért 84 válogatottság, illetve az ott szerzett 131 gól nem akármi. Nem valamifél statisztára kell gondolnunk tehát neve hallatán, hanem komoly játékerőt képviselt, egykori kiválóságra.
, Fekeéné Kovács Éva (fotó: Firnicz József /joehand)
Beszélgetésünket Évának a testnevelő tanári pályán szerzett benyomásainál kezdtük.
– Visszavonulásom után teljes erővel vetettem bele magamat a tanári munkába – kezdte Éva. – Extra motivációt jelentett, hogy a Budapest III. kerületi Kerék utcai iskolában sport tagozat működött, így kiemelten foglalkozhattam kedvenc sportágam, a kézilabdázás megszerettetésével, illetve a tehetségek felnevelésével.
– Milyen eredményeket tudott ezen pozitív időszak alatt felmutatni?
Lékai Máté. Fotó: vehir.hu
– Nádoriné Hornok Klári hívott oda, ahol a testnevelés tagozatos osztályokban is a kézilabdázás volt a fő téma, ráadásul szervezhettem és vezethettem a korosztályos csoportokat is, amelyeket felmenő rendszerben működtettünk. Tanítványaim közül Lékai Máté vitte a legtöbbre, aki a Szentendre, RÉV, Elektromos, Szeged, Celje, Veszprém, Ferencváros utat megjárva, lépett feljebb és feljebb. Tehetsége elsősorban a Veszprém többszörös Bajnokok Ligája-döntős együttesénél teljesedett ki, ahol a csapat igen fontos láncszeme lett belőle. A korosztályos csapatainkkal is számos országos sikert is elértünk. A diákolimpián például a gimnazistákkal első helyig is eljutottunk, a nyolcadikosok pedig egy alkalommal a második helyet szerezték meg. Azokban az években nagyon jól éreztem magamat az edzői pályán, amiben óriási része volt az idősebb Nádori Pálnak, Pali bácsinak, aki minden edzésünkön ott volt és nem tudtunk olyat kérni tőle, amit ne intézett volna el.
– Néhány éve viszont alapvetően megváltozott a Kerék utca besorolása…
Nádori Pál. Fotó: JochaPress
– Azzal, hogy a tanintézmény elvesztette sporttagozatos besorolását, ezt én személy szerint nagy csapásként éltem meg. Ráadásul a baj nem egyedül érkezett. Az iskolában ugyanis azt kellett megélnem, hogy a testnevelés mindinkább leértékelődött a tantárgyak hierarchiájában. Hovatovább szükséges nyűgnek éreztem az ottani jelenlétemet. Egy idő után megérett bennem az elhatározás: ennek a fajta vegetálásnak nincs értelme. Huszonöt évi, folyamatos munkaviszonyt adtam fel azért, hogy valami más impulzus érjen a helyben járásnak is csak jóindulattal nevezhető ottlétem helyett. Úgy éreztem, hogy mestertanárként, a TF-en az edzőképzésben rendszeres résztvevőként és gyakorlati edzőként nem hasznosulnak a képességeim és a szakképzettségem.
– Merre vette az irányt?
– Kíváncsi voltam, mire lehetek képes, ha valahol főállású edzői munkát vállalok? Így amikor adódott egy lehetőség a Velencei-tónál, a Pázmánd csapatánál, akkor ebbe bele is vágtam. Szívesen vonatoztam oda nap, mint nap három éven keresztül, de ez év nyarán más ok miatt inogtam meg. Úgy éreztem, hogy a jelen gazdasági helyzetben az alsóbb osztályú sportegyesületek anyagi léte nem lehet olyan stabil, mint volt békeidőben. Ezért – mivel néhány éven belül elérhetem a 40 év munkaviszonyt – inkább a biztonságra szavaztam. Amikor szakmai ajánlással a zsebemben megpályázhattam, majd megnyertem az egyik érdi iskola tanári állását, biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Remélem, ez lesz az utolsó munkahelyem…
– Azért mielőtt végképp kivonul a sportéletből, csak kellene kicsit azzal is foglalkoznunk, hogyan lett Kovács Éva kézilabdázó és miért éppen ezt a sportágat választotta?
Lelkesné Tomann Rozália (fotó: jochapress)
– Egészen fiatalon, már az általános iskolát megelőzően rendszeresen jártam szertorna edzésekre. Tizenhárom éves koromra egyértelmű lett előttem, hogy soha nem leszek egyik szeren sem bajnok. Ezt követően a Telepy utcai általánosban iskolatásam, Fiedler Erika elvitt a Fradiba kézilabdaedzésre és ott is ragadtam. Budai Zoli bácsi és Krichenbaum Pali foglalkozott velem. Feltehetően itt tehetségesebb voltam, mint a tornában, hiszen három év alatt korosztályos válogatottá fejlődtem. Tizenhat évesen a „nagy Fradi” cserepadjára is leülhettem, a drága Elek Gyula bácsi jóvoltából. Én pedig teljesen el voltam varázsolva, hogy olyan nagymenők közelében lehettem, mint Csajbókné Németh Erzsébet, Lelkesné Tomann Rozál, Berzsenyi Mária vagy éppen a Csiha Magdi. Egyébként meggyőződésem, hogy a fizikai képességeimet a szertorna edzésekkel sikerült megalapoznom, tehát nem voltak hiábavalók az ott eltöltött évek! Tizennyolc éves voltam, amikor a felnőtt válogatott kapitánya, Csík János először behívott a válogatott B-keretébe, ami ismét egy hatalmas esemény volt az életemben…
– Önnek alapvetően szerencséje volt az edzőkkel…
– Tényleg elégedett lehetek. Az első időkben a Buday Zoli bácsi a technikai alapok elsajátítása mellett a cselezőkészségem megalapozásáért is sokat tett. Ő adta meg azt a lökést, amely révén megindulhatott az érdemi fejlődésem. A felnőtteknél Elek Gyula bácsit is csak dicsérhetem, igazán hálás lehetek neki is.
Elek Gyula (jochapress)
– Ez a pozitív sorozat a Testnevelési Főiskolán is folytatódott.
– Elsőre felvettek a TF-re, ami akkoriban „nagy szám” volt. A labdajáték tanszéken minőségi képzésben volt részem Kovács László tanár úr, Gódor Misi és a kollégáik jóvoltából. Jelentős részük volt abban, hogy NB I/B-s együttesből is rendre meghívót kaptam a válogatottba. A négy év elteltével mehettem volna az akkori idők abszolút sztárcsapatába, a Vasasba is, de én inkább a BHG-t választottam.
– Ahol ismét összefutott a TF-ről már jól ismert Fekete Bélával…
Fekete Béla (jochapress)
– Bélától a TF-en és a BHG-ban is sokat tanultam, miként azt sem hallgathatom el, hogy vele rengeteg összetűzésem is volt, mert az erőnléti edzéseknél nem vette figyelembe, hogy nem mindenki egyformán terhelhető. Van, akinek az izmai korábban „bekötnek” és az onnan kezdve nem tudja úgy folytatni, amit elvárt az illetőtől. Ellenvéleményeimért rengeteg büntetést is fizettem. Béla egyébként szakmailag nagyon jól felkészült, de rendkívül makacs edző volt. Bíró Karcsi egészen más volt. Ő például hagyott játszani a BHG-ban, de még a rendkívül kötött pályákat alkalmazó Faludi Misinél is megkaptam az improvizáció lehetőségét. Soha nem felejtem el, ahogy mondta: „Tudod Évikém, te más vagy!”
– Később Fekete Béla felesége lett, s amikor férje Hollandiában vállalt munkát, Ön is kint folytatta.
– 1990 és 1992 között voltunk Hollandiában. Béla edző volt a Waalwijk férfi csapatánál, én játszottam Hágában, a Hellas együttesében. Hazatérve még játszottam a BHG-ban két évet, majd jött a hosszú időszak, amit a tanári és egyidejűleg az edzői pályán eltöltöttem, egészen 2019-ig. A többit már fentebb elmondtam.
– Bár fia már régen megházasodott, de ott van unoka is, ilyenkor a nagymamáknak mindig készenlétben kell lenniük?
– Szívesen megyek, bár annak jobban örülnék, ha Rikiék a szomszéd utcában laknának. Hozzájuk viszont egészen Budajenőig el kell gurulnom, ami autóval is erős félóra. Az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolába busszal járok és bizony elég katonásan kell ébrednem, mert 7.45 kor már órám van. Délután 17-18 óra között érek haza, s akkor még nem regeneráltam magamat… Szóval nem unatkozom, gyakran el is fáradok.
– Marad egy kis szabadideje is? Tudja figyelni a magyar kézilabdázás történéseit?
– Követem szeretett sportágam minden rezdülését és van véleményem is. Mi annak idején sokkal szerényebb körülmények között készülhettünk, ma viszont az az érzésem, hogy a pénz valahol mindent megmérgez! A junioroknál még azt látja az ember, hogy a mieink legelöl csatáznak, hogy azután 2-3 év elteltével elsüllyedjenek a középmezőnyben. Hogy történhet meg az, hogy az északi országokban a felnőtt korba érve sokkal több és jobb játékost tudnak felvonultatni? A visszaesésben szerintem a médiának is van része azzal, hogy a fiatal tehetségeket elkényeztetik, amitől azután hamarabb elégedettebbek lesznek, mint kellene. De már a kezdeti időkben is bőven vannak hiányosságok. Meggyőződésem ugyanis, hogy a testnevelés órákon a gyerekek nem kapják meg azt az alapképzést, amit mi annak idején inkább megkaptunk. Az is gondot okoz, hogy a kicsit tehetségesebb fiatalokat hétvégeken a világ legtermészetesebb dolgaként rendszeresen 2-3 meccsen játszatják. Én heti egy meccsen nőttem fel – meg is volt bennem a farkasétvágy. Alig vártam, hogy hétvégén végre pályára léphessek.
Klujber Katrin
– A ma kezdődő, felnőtt női Európa-bajnokságon mit vár legjobbjainktól?
– Sérüléseik is nehezítik Golovin kapitány egyébként sem könnyű dolgát, hiszen Szőllősi-Zácsik Szandra és Háfra Noémi sem állhat rendelkezésére. Az aktívak közül mindenképpen nagy feladatok hárulnak majd a nagyon tehetséges fiatalra, Vámos Petrára, aki alatt szerencsére nem szaladt el a ló. Mellette nekem elsősorban Klujber Katrin és Márton Gréta játéka tetszik. Tőlük mindenképpen jó teljesítményt várok, ami remélhetőleg a csapatot is előre képes majd lendíteni.
( jochapress.hu / Jocha Károly)
Post Views: 31
