Cho Taeun Sándor még mindig bosszús amiatt, hogy fizikálisan nem bírta az elődöntőt az U23-as vívó Európa-bajnokságon. A szezon végén jött sikerek azonban jót tettek a lelkének, visszaigazolást kapott, hogy a kemény munka kifizetődik.
Pusztai Viola • Bár konkrét célokat nem tűzött ki magának Cho Taeun Sándor az U23-as vívó Európa-bajnokságra, nehogy rágörcsöljön a versenyre, mesterének, Budai Istvánnak azért anélkül, hogy bármit ígért volna, azt mondta: jó formában érzi magát. Úgy véli, az edzéseken elkapta a ritmust, amire aztán Plovdivban is ráérzett, annak köszönhető a bronzérme.
A világversenyen egyéniben első érmét szerző (csapatban junior világ- és Európa-bajnok), húsz éves párbajtőröző azonban csak részben boldog, mint mondja, az elődöntőben történtek miatt még mindig bosszús.
Cho Taeun Sándor • Forrás: FIS
‒ Már a negyeddöntőben is éreztem kisebb görcsöt a lábamban, küzdöttem az elemekkel, de sikerült nyernem. Az izraeli Freilih elleni asszóban aztán sorra csődöt mondtak az izmaim, begörcsöltek. A szervezők nagyon pörgették a versenyt, a megszokottól eltérően nem volt szünet a negyed- és az elődöntő között, csak a döntőt rendezték később, így nem lehetett pihenni. Ami persze ez nem mentség, mert technikailag ki lehet kapni, de fizikálisan nem szabad. Ezért keserű a szőlő.
Az erős mezőnyben ‒ csupán két olasz hiányzott a legjobbak közül ‒ azért szép sikereket könyvelhetett el, az elődöntőig vezető úton nehéz asszókat nyert meg. Remekül kezdte a csoportkört, a 32 között mégis meglegyintette a kiesés szele.
‒ Az orosz ellenfelem 6-0-ra vezetett, dühös voltam, mert olyan tusokat kaptam, amelyeket nem éreztem tisztának. Pengét cseréltem, megcsináltam két jó támadást, s akkor ráéreztem a ritmusra: tempót váltottam, más elképzelés szerint vívtam, és bejött. A verseny harmadik kiemeltje, az olasz Russo ellen rengeteget dolgoztam lábbal, én adtam az első tusokat, és végig tartottam az előnyt, de ott ragadt rám, így egyáltalán nem volt könnyű dolgom.
A győzelem értékét növeli, hogy az olasz vívó már felnőtt Világ Kupa-versenyen is jutott nyolc közé, míg Cho első hivatalos felnőttévében azzal küzdött, hogy átlépje a 64-es tábla küszöbét. Klubja, a Honvéd támogatásával járta év közben a nemzetközi viadalokat, és a gát éppen a márciusi budapesti Grand Prix-versenyen szakadt át, amikor nemhogy 64 közé jutott, de ment még egy kört.
‒ Nagyon nehéz a juniorkorosztályból átlépni a felnőttek közé, így jót tettek a lelkemnek a szezon végi sikerek. Egyrészt azért, mert megszolgáltam a klubomnak a sok támogatást, illetve biztosítottam a mesteremet, hogy a munkája nem megy kárba. Másrészt saját magamat is megnyugtattam, hogy a sok munka kifizetődik. Az Eb-bronz megnyerése után sokan gratuláltak, többen is írták, hogy megérdemeltem, és ez nagyon jól esett. Ha elismerést kap az ember a kitartó munkájáért, az mindig jó.
A következő szezonban minél többször szeretné átélni ugyanazt, de a földön maradva csak azt a célt tűzte ki maga elé, hogy stabilan hozza a Világ Kupa-versenyeken a 64-es főtáblára jutást. Onnan pedig fokozatosan lehet továbblépni.
