A Héraklész-programban résztvevő sportolók több mint négyszáz pontszerző helyezést értek el a legrangosabb nemzetközi megméretéseken tavaly, minek nyomán a legsikeresebb évét zárta a tizenöt éve működő projekt.
Lakner Gábor • A Héraklész Bajnokprogram 2001-ben indult útjára az új utánpótlás-nevelési stratégia első elemeként. A MOB irányításával működtetett projekt a kezdeti tizenhárom helyett már húsz, olimpia sportág – asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, jégkorong, kajak-kenu, kézilabda, kosárlabda, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, triatlon, úszás, vívás és vízilabda – 14 és 18 év közötti versenyzőit támogatja abban, hogy nemzetközi szintű versenyzőkké váljanak a felnőttkor küszöbére érve.
Ennek megfelelően a legtehetségesebb sportolók pályafutásának kezdeti szakaszát segítik, elsősorban rendszeres edzőtáborok és keretedzések biztosításával, a programokat vezető, anyagilag honorált szakemberek foglalkoztatásával, valamint tudományos mérésekkel és vizsgálatokkal.
A program által biztosított kereteket a szövetségek töltik meg tartalommal. A húsz sportágban regisztrált közel 1350 sportoló személyenként átlagosan, hozzávetőleg 450 000-500 000 forintnyi szolgáltatást vehetett igénybe évente. A Bajnokprogram mellett 2006 óta működő Csillagprogramban legfeljebb 23 éves korig garantálják a rendszeres felkészítés, a nemzetközi versenyeztetés, egyben a sportolói egzisztenciateremtés feltételeit.
A Héraklész támogatásával indult 2001-ben a Mr. Tus-sportiskola, amelynek az első nebulói közül Lőrincz Tamás már öt évvel később felnőtt Eb-t, majd Londonban olimpiai ezüstérmet nyert • Fotó: Szabó Miklós/nso.hu
A 2012-es olimpián már megmutatkozott, hogy aki ebben a rendszerben nőtt fel, az a felnőttek között is képes jó eredményeket elérni: a londoni pontszerzők zöme részt vett a Héraklész-programban.
A sportágak és a sportolók produkcióit folyamatosan nyomon követik és elemzik. Így történt ez most is, amikor a múlt év eredményeit vették górcső alá. Tóth József, a MOB utánpótlás-igazgatója örömmel számol be arról, hogy a program történetének legsikeresebb évet zárták.
A Héraklész esetében speciális számítás alapján értékelik az eredményeket: a korosztályos világ- és Európa-bajnokságon, az ifjúsági olimpián és az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon elért első nyolc helyezést veszik figyelembe, és valamennyi helyezés egy pontot ér. (Vagyis az arany éppen annyit ér a kalkulációban, mint a nyolcadik hely.) A módszer arra épül, hogy „kiszűrje” a nemzetközi élmezőnyben szereplőket, ugyanakkor alkalmas a sportágak egymással való összehasonlítására, s azokon belül is megmutassa a trendeket.
„Kiemelkedően a tavalyi volt a legjobb évünk, noha ekkora előrelépéssel nem terveztünk – kezdi az igazgató. – Amikor 2013-ban létrejött a kiemelt sportágfejlesztési támogatás (KSF), azt állapítottuk meg, hogy az utánpótlás-nevelést csúcsra járattuk, a célunk legföljebb a szinten tartás lehet, továbbá a lemaradó sportágak felzárkóztatása. Ehhez képest hatalmas előrelépés történt, ami két okkal magyarázható. Részint egyes sportágakban bővült a korosztályos versenyek köre, részint pedig a KSF révén hatalmas összegek kerültek a rendszerbe. Ugyanaz a projekt működik, mint korábban, de jobb feltételekkel.”
Douchev-Janics Natasa (b) és Homonnai Luca a kajak párosok 200 méteres elõfutama elõtt, a milánói kajak-kenu világbajnokságon, 2015. augusztus 21-én.
MTI • Fotó: Kovács Tamás
A sportágak közül kiemelkedik a kajak-kenu, amely toronymagasan végzett a tavalyi eredménylista élén. A képzeletbeli dobogó második fokára holtversenyben a birkózás és az úszás került, kicsit lemaradva a vívás következik a harmadik helyen. Az eminensek mellett akadtak sportágak, amelyek helyezés nélkül maradtak, de nem célunk pellengérre állítani egyiket sem, mert a hullámzás – Tóth József szerint is – az utánpótlás-nevelés sajátossága.
„Sajnálatos, hogy tavaly több sportágban nem értek el nemzetközi eredményt a versenyzők, de előfordulnak gyengébb évek. Az egyes szakágak – és az egyes versenyzők – teljesítménye soha nem egyenes vonalú. Türelmeseknek kell lennünk, és a hosszú távú folyamatokat kell néznünk. Éppen ezért nincs is azonnali következménye egy-egy gyengébb évnek, hatalmas hiba lenne esztendőről esztendőre változtatni a koncepción. Hat-nyolc éves időtartamban érdemes az eredményeket mérni, a következtetéseket levonni. A riói olimpia után érkezünk el az újabb szakaszhatárhoz, így aztán az ősszel az is megeshet, hogy változik a programban részt vevő sportágak köre vagy éppen a támogatások aránya.”
Hátradőlni tehát nem szabad senkinek, s bár valóban nagyszerű volt a tavalyi év, nem teszik azt a program vezetői sem. Tóth szerint további tartalékok is vannak az utánpótlás-nevelésben, elsősorban a sporttudományos háttérben és a sportegészségügyben lehet előrelépni.
„Azért küzdünk, hogy minél kisebb legyen a most még nagy lemorzsolódás. Sok fiatal sportoló ugyanis a felnőttek között nem tudja megismételni azokat a sikereket, amelyeket a korosztályos versenyeken elér. A megfelelő sporttudományos háttérnek éppen ebben lehet óriási szerepe. Kész recept persze nincs, hiszen a sportágak jelentősen eltérnek egymástól, de minden segítséget szeretnénk megadni, hogy a jövőben a felnőttek között is olyan eredményes éveket tudhassunk magunk mögött, mint 2015-ben az utánpótlásban.”
