Lassan egy hét eltelik itteni tartózkodásomból, de magát London városát alig láttam. Nem túlzott örömömre, az uniformizált világ külső jegyei itt ugyanúgy megvannak, mint otthon. A nemzetközi üzletláncok, a kiszolgáló éttermek adottak. Ami változatossá teszi a terepet, az a rengeteg, különféle vendéglátóhely. Itt azután tényleg van mindenféle náció, s szemmel láthatóan nincsenek többségi-kisebbségi gondok. A világ legtermészetesebb módján tárgyalnak egymással, élnek együtt. Persze a rengeteg ázsiai és afrikai színes bőrű polgár a szerényebb munkalehetőségek többségét betölti. De a szálláshelyemen, a reggelizőben a mosogatók között van fehér és fekete is egyaránt.
A nagy, egyetemi kollégiumtól hivatalosan 650 méternyire van a legközelebbi metró állomás, ahonnan macskaugrásnyira állnak a Shuttle-buszok. Hétfőn reggel a kellemes hűvös időben odafelé ballagva megszámoltam: a feltűnően tiszta utcán egyetlen cigarettacsikk sem volt látható, a fák tányérjaiban is mindössze négyet számoltam meg. Eldobált zacskók, vagy egyéb hulladékdarabok még véletlenül sem csúfították az utca képét.
