Éppen ötven éve, 1960. május 18-án a glasgow-i Hampden Park 127.621 nézője figyelte ámulattal a Real Madrid-Eintracht Frankfurt (7-3) labdarúgó Bajnokcsapatok Európa Kupájának tíz gólt hozó döntőjét, melyben a leginkább a négy gólt szerzett Puskás Ferenc kápráztatta el a publikumot. Ez a teljesítmény a mai napig csúcs.
A kerek évfordulóról a brit királyság lapjai szinte kivétel nélkül egy-egy még ma is élő szemtanú megszólaltatásával emlékeztek meg.
A riportok, még ha különböző személyek visszaemlékezései alapján készültek is, egy valamiben közösek: az elmondottak alapján nincs olyan, aki szerint ne ez lett volna minden idők leglátványosabb mérkőzése, a Hampden Park előtte és azóta sem volt otthona ilyen szintű találkozónak.
"Az a meccs minden futballról alkotott elképzelésemet igazolta, a Real Madrid futballistáinak játéka láttán csak arra tudtam gondolni, hogy olyan szeretnék lenni mint ők" – írta a Daily Mailben Jim McLean szakíró, aki akkor még fiatal fiúként nézte a mérkőzést. – A labdarúgás a szórakoztatásról szól, s a Realban ott játszott az egyedülálló tehetségű Puskás Ferenc, A Száguldó őrnagy. Ő megmutatta, hogy ebben a játékban a legfontosabb a kreativitás."
McLean máig annak a Realnak a játékát tartja az ideálisnak, s azóta rengetegszer bírálta az angol futballt, amiért egy másik stílust, másik utat választott:
"A játék már nem olyan látványos, s ez elsősorban Anglia hibája. A védekezésre fordította mindenki a hangsúlyt. Az edzők túlbonyolították a futballt, ami így eltávolodott az átlag szurkolóktól."
A The Timesban korábbi skót játékosok mesélnek, akik csapataikkal együtt látogattak ki a meccsre, s egyöntetűen állítják, hogy a helyszínen nem hittek a szemüknek.
"Emlékszem, csak néztünk egymásra, és azt mondtuk, Jézusom, ezt elhiszed?" – mondta az akkor 20 éves Alex Smith, aki később vezetőedzőként volt inkább sikeres. – Úgy mentünk ki a meccsre, mint reményteljes fiatal labdarúgók, ám ott mindannyian rájöttünk, hogy annak a szintnek az eléréséhez egy hatalmas hegyet kellene megmásznunk."
A Times és több más lap cikke is egyetért abban, hogy az a mérkőzés, Puskás, di Stefano és társaik díszelőadása sokkal többet jelentett Skóciának, a skót labdarúgásnak, mint az akkor sorozatban ötödik BEK-sikerét begyűjtött spanyol klubnak. Az országban évekig, évtizedekig a meccsről beszéltek, etalonná vált, és mind a mai napig az is maradt.
