Hosszú hónapokat hagyott ki súlyos térdsérülése miatt, így egyelőre még be sem mutatkozhatott csapatában, a Budafokban a nyáron igazolt 24 éves horvát jobb bekk, Marko Iharos, aki igen kalandos úton jutott el a magyar fővárosig. A horvát Sportske novosti közölt hosszabb interjút a védővel, akit anno a legnagyobb tehetségek között tartottak számon hazájában.
Iharos rendszeres tagja volt az utánpótlás-válogatottaknak és esélye volt annak, hogy stabil tagja legyen nevelőklubjának, a Dinamo Zagrebnek is, ám a fővárosi gárda végül leigazolta 2016-ban a ma is ott futballozó szlovén Petar Stojanovicot.
– A Dinamo a legnagyobb szerelmem a fociban és egyben a legnagyobb csalódásom is volt, amikor leigazolták Stojanovicot. Kilenc évesen kerültem a klubhoz, nagyra tartottam magam, aztán az élet elintézett…talán akkor nem is voltam még elég jó ahhoz, hogy a Dinamo tagja legyek, de hittem benne, hogy egyszer maj képes leszek rá. Mert a mai napig szívesebben játszanék ott, mint mondjuk a Juventusban. De nem volt senki akkor mellettem, aki jó tanácsokat adott volna, úgy éreztem, mindenki ellenem van, de a Dinamónál ezt nem bocsájtják meg. Ha nyafogsz, jön helyetted más. Én viszont szerettem volna az első osztályban focizni, a Dinamo viszont a második vonalba adott volna kölcsön.
Ezt nem tudtam elfogadni, mindenki mást hibáztattam. Egy kis faluból származom, a szüleim elváltak, amikor 3 éves voltam, az édesanyámmal kerültem Zágrábba, mindent a nulláról kezdtünk. Két számmal nagyobb cipőben játszottam egy ideig, hogy az később is jó legyen rám, mett nem volt pénzünk egy új párra
– tekintett vissza zágrábi időszakára.
Amelyet aztán kis híján egy belgrádi követett. Iharos lett volna az első horvát, aki a délszláv háború után a Partizan játékosa lehetett volna.
– Zágráb után forró fejjel, fiatalos hévvel akartam dönteni. Jártam Belgrádban párszor, találkoztam ott olyanokkal, akik azt sugallták, érdemes volna kipróbálnom ott magam. Bár a szüleim annyira nem örültek…úgy tűnt, minden sínen van, megyek a Partizanhoz, de aztán Marko Nikolic vezetőedző (később a Vidi szakvezetője – a szerk.) nyíltan megmondta, hogy nem én leszek az első választás a posztomon, mert a második jobbhátvéd a csapat kapitánya…ők is elküldtek volna előbb kölcsönbe a másodosztályba, a Teleoptik csapatához. Ezt viszont nem akartam, inkább elmentem Szlovéniába játszani, nem is írtam alá végül a Partizanhoz – tette hozzá a bekk.
Iharos aztán a 2016/2017-es szezonban a szlovén élvonalban szereplő Rudar Velenje játékosa lett. De itteni időszaka sem ért véget túl vidáman. Pedig jól kezdődött.
– Karrierem talán legjobb formájában voltam, én szereztem az év gólját is.
Iharos óriási gólja az Olimpija Ljubljana ellen:
Aztán volt egy ajánlatom a német Kaiserslauterntől, de csak 150 ezer euró akartam értem adni. A csapat szerb tulajdonosai viszont 300 ezret akartam kapni.
Aztán jött a nyár, a csapat játékosai közül többen is lebuktak bundázással, a szerbeket elzavarták a klub éléről, és mindenki szabadon igazolhatóvá vált.
Utána fél évig nem volt csapatom, de nem akartam elsüllyedni a mocsárban. De a ciprusi APOEL-nél sem jöttek össze a dolgaim.
– Hétfőn volt az orvosi, de azt mondták, csak pénteken lesz végleges eredmény, addig edzzek csak náluk. Velük amúgy is úgy kell tárgyalni, hogy ha 10-et akarsz kapni valamiből, akkor 15-öt kell, hogy mondjál. Nagy hiba volt megbíznom bennük. A számok, amiben megegyeztünk nem sokkal később már teljesen mások voltak…napok teltek el, közben a csapat legyőzte a Slavia Prahát a BL-be jutásért, mindenki ünnepelt, már az utcán is megismertek, mert tudták, hogy jövök az APOEL-hez. De szerződésem még mindig nem volt. Eljött a péntek, mondtam nekik, hogy vagy megkapom a szerződést vagy megyek.
Erre elém tették a kontraktust, amiben 40 százalékkal kisebb összeg szerepelt, mint amiben megegyeztünk. Nemet mondtam, de kértem még három nap haladékot. Erre leigazolták a helyemre a görög Vourost, aki aztán a BL-ben Cristiano Ronaldo ellen is játszhatott…
Ez az én történetem Cipruson. Talán, ha akkor aláírok, azóta is a horvát válogatott tagja lennék…
A védő aztán 2018 telén a litván Suduvához írt alá, amellyel a szezon végén bajnoki címet és Szuperkupa-győzelmet is ünnepelhetett. De itt sem maradt sokáig, négy hónap után távozott, nem is akármilyen körülmények között.
Volt egy verekedés a játékosok között, én pedig békéltetni próbáltam őket. Erre az egyik játékostársam, aki épp egy másikat üldözött, engem talált el a tömegben. Ekkor kértem, hogy bontsák fel a szerződésem, bár nem tehettem semmiről.
A budafokiak tavaly nyári igazolása aztán a mostanit megelőző két idényt a Slaven Belupónál töltötte, a horvát első osztályban összesen 11 találkozón lépett pályára. Hogy aztán Magyarországra kerüljön.
Tudtam, hogy vannak magyar felmenőim, már el is kezdtem intézni az állampolgársági papírjaimat. Úgyhogy talán még magyar válogatott is lehetek, ha horvát már esetleg nem. Az ükapám volt egyébként magyar.
Már magyar tanárt is fogadtam, mert bár Budapest egy igazi világváros, túlzottan sokan nem beszélnek angolul. Szerencsémre a Budafok edzője az a Csizmadia Csaba, aki szintén volt a Slaven Belupo játékosa – mondta Iharos, aki nemrég újra edzésbe állhatott klubjánál.
