Közös edzőtáborokból már régebb óta ismerte egymást, és jó barátságot is ápolt a 15 éves Marton Villő és a 16 éves Szemko Danyiil, ám csak az idei szezonban kezdtek együtt korcsolyázni. Sikeres próbát követően döntött úgy az ukrán fiú, hogy országot vált. Még az advanced novice kategóriában is szerepelhetnének, így a junior-világbajnoki indulás nagy ajándék nekik.
Mihályi Petra/MOKSZ • (Nemrég honlapunk is hosszabban foglalkozott a szerdán kezdődő debreceni junior-vb-n induló egyik magyar jégtáncpárossal, a Marton Villő, Szemko Danyiil duóval. A szövetség nevében Mihályi Petra a vb-re hangolva írt róluk, az ő írását közöljük.)
„Az edzőink nagyon sok jót mondtak nekünk a másikról, így figyeltünk fel egymásra. Nagyon hálásak vagyunk a szüleinknek, és edzőnknek, Vedresné Berecz Ilonának, Ili néninek azért, hogy együtt versenyezhetünk” – emlékezik vissza Villő a kezdetekre. Danyiillal az édesanyja Magyarországra költözött, így nincs teljesen egyedül a fiú. „Az édesapám, a nagymamám és a kutyám azért nagyon hiányzik – na meg az anyanyelvem -, de szeretek itt lenni, tetszik Budapest és nagyon kedves mindenki” – mondta a 16 éves gimnazista, aki most magántanuló, és ahhoz képest, hogy alig több mint fél éve él Magyarországon, már egészen jól érti a nyelvet, és meg is tud szólalni. A nyelv nehézségeivel kapcsolatban már magyarul tette hozzá: „én próbálom”, persze akcentussal.
Eddigi legkedvesebb közös emlékük két gála: az oberstdorfi még a nyári időszakból, majd a karácsonyi Budapesten. „Nagy bohócok tudunk lenni, nagyon élveztük az oberstdorfi gálát, az volt az első közös, igazán emlékezetes élményünk” – nevetett Villő. „Igen, ott csapat volt és buli, de a karácsonyi gála is jól sikerült, ő angyalt játszott, én ördögöt” – tette hozzá Danyiil. „Annak a programnak a legnagyobb része ott alakult ki a jégen, improvizáltunk, le se tudnánk futni újra, mert nem emlékszünk rá.”
Az idén már négy nemzetközi versenyen léptek jégre: lehetőséget kaptak két junior Grand Prix-n, indultak a budapesti Mikulás-kupán, valamint a dortmundi viadalon. A zágrábi junior Grand Prix-n mindjárt el is érték a junior-világbajnoki induláshoz szükséges pontszámot a rövidprogramban, a legjobban pedig Németországban futottak.
Egymástól veszik át a szót, csillog a szemük, mosolyognak – látszik rajtuk, hogy jól kijönnek egymással. „Néha edzés közben túl sokat bolondozunk, ez nem feltétlenül előny, amikor dolgozni kellene. Viszont máskor meg nagyon csendesek vagyunk, tudunk koncentrálni: ilyenkor a jobbik énünket vesszük elő” – mondta Villő. „De örülök, hogy ha rossz a kedvem, Danyiil mindig fel tud vidítani.”
A fiú is úgy érzi, jó párost alkotnak, bár semmi sem teljesen zökkenőmentes. „Az edzések alatt azért néha nagyon tudjuk egymást utálni! Úgy van ez, hogy néha szeretjük a másikat, néha nem. Ilyen az élet, azért veszekszünk, mert miért ne” – bölcselkedett a fiú. „Sokan mondják, hogy olyanok vagyunk, mint a házaspár, marakodnak, de amúgy szeretik egymást.”
„Így megy ez, minden nap más történet” – tette hozzá nevetve a lány. Abban azonban egyetértenek, hogy a jeges világban ők egymás legjobb barátai.
Az idei világbajnokságon fél évvel ezelőtti önmagukat szeretnék legyőzni, tisztán korcsolyázni, technikailag és előadásmódban is felnőni a juniormezőnyhöz. „Könnyen elkalandozik a figyelmünk, mentálisan is fejlődnünk kell, ez a legnagyobb gyengeségünk most, viszont jó az arcmimikánk, és szépen tudjuk előadni a programjainkat” – mondta Villő. „Ráadásul a technikánk sem esik szét közben, ami fontos” – folytatta Danyiil.
Persze a gyermeki és a felnőtt énjük még kacérkodik egymással: a rövid programban a lány mesebeli hercegnőnek érezheti magát a Mary Poppins zenéjére, miközben a kűrben a Cirque du Soleil tangózenéjére már élvezik, hogy érett nőként és férfiként kell jégre lépniük. Életük első juniorvébéjén, hazai közönség előtt: mindez rengeteget jelent nekik, erőt merítenek belőle.
