Amikor egyre csak halasztásokról olvasok Rudolf Gergellyel kapcsolatosan, akkor hovatovább az egykor igen népszerű, több ezer adást megélt rádiós, folytatásos regény, a Szabó-család jut szembe. Ott is mindig volt valami életszerűnek tünt halasztás, amivel a következő adást életben, az érdeklődés szintjén lehetett tartani.
Ami pedig a ,,Rudolf-Sagát” illeti, eszembe jutott egy másik kis sztori is. Kisgyermek koromban, Kispest-Wekerle telepen, a III. számú, egykori igen jóhírű általános iskolával pont szemben működött egy papírkereskedés. Még a névre is emlékszem, Drogovszky Alajosnak hívták az öreg tulajdonost, akit persze az ötvenes évek folyamán annak rendje, s módja szerint a többi üzletecskével együtt ,,leállamosítottak”.
Még az utolsó időkben be-bejárogattam a boltba, hogy elemistaként, a kis, összekuporgatott fillérjeimből megvegyem a nagyon szükséges dolgokat. Arra azonban az ismételt ajánlgatás ellenére soha nem volt merészségem, hogy a felkínált, barna zacskókban csomagolt zsákbamacskák bármelyikét is megvásároljam. Hatalmas összegekbe kerültek, volt közöttük 20 és 30 filléres ajánlat is. Ekkora összeget azonban kemény letolás nélkül nem lehetett volna kiszakítani a családi költségvetésből. Aki nem hiszi, kérdezzen utána.
Szóval erről a már erősen porosodó történetről jutott eszembe a zsákbamacska fogalma. Meg az is, hogy ez a Rudolf Gergely nevű, még mindig csak 28 esztendős labdarúgó is egyfajta mai zsákbamacska.
