A versenyzők Jules Bianchira emlékeznek a rajtrácson (Fotó: Charniaux / XPB Images)
Megható pillanatok voltak, amikor a Forma–1 mezőnye a 30. Magyar Nagydíj rajtja előtt körbe állva egymásba karoltak, s egy perces néma csenddel emlékeztek meg a múlt hét végén elhunyt bajtársukról, Jules Bianchiról. A leintés után aztán a dobogón az első három helyezett mindegyike a Marussia volt versenyzőjének ajánlotta sikerét.
Miután Jules Bianchit 2009 óta a Ferrari pártfogolta, többen kiemelték, nem is születhetett volna más eredmény a francia halála utáni első versenyen. Egyesek még párhuzamba is állították a mostani történéseket az 1988-assal: akkor a szintén verhetetlennek tűnő két McLaren járt pórul Monzában, ahol így a csapatalapító Enzo Ferrari halála után pár héttel kettős Ferrari-siker született…
Sebastian Vettel már a leintés utáni pillanatokban, a csapatrádión jelezte, ez a siker Bianchié – mégpedig franciául. „Köszönöm Jules. Mindig emlékezni fogunk rád – ezt a győzelmet neked ajánlom. Mindannyian tudjuk, hogy előbb vagy utóbb a csapatunk tagja lett volna” – fogalmazott Vettel.
Majd később hozzátette: „Ez egy hihetetlen nap, de úgy gondolom, hogy ez a győzelem Jules-é. Egy hihetetlen héten vagyunk túl, ami mindannyiunk számára nagyon nehéz volt, úgyhogy ez a győzelem az övé. Még ha ilyenkor sok is a teendőnk, természetesen a történtek nem mennek ki az ember fejéből. A rajt előtti körbe állni, hihetetlenül nehéz volt. De ennek ellenére valahogy folytatnunk kell.”
Később a Ferrari elnöke, Sergio Marchionne is hasonló gesztust tett a francia illetve annak a Hungaroringen is tiszteletét tévő családja felé. „Jules Bianchi emlékének ajánljuk ezt a győzelmet, aki egy fantasztikus srác volt, és borzasztóan hiányzik” – fogalmazott az olasz.
A szezonbéli legjobb eredményét elérő Fernando Alonso igencsak közel állt Bianchihoz, a ferraris időszakában gyakran edzettek együtt, így jól ismerték egymást a pályán kívül is. A spanyol szintén nehezen ült vissza a volán mögé. „A gyászszünet után nehéz volt újra autóba ülni. De kiváltságos húsz ember vagyunk, hiszen ezt a sportágat űzhetjük, imádjuk a versenyzést, a küzdelmet. És Jules is azt akarta volna, hogy ilyen nagyszerű show-t csináljuk. Ennél jobban nem is csinálhattuk volna” – fogalmazott.
Volt csapattársa, Felipe Massa behunyt szemmel, magába mélyedve hallgatta végig a magyar himnuszt. „Úgy vélem, ez mindenki számára nehéz volt – főleg azok számára, akik közel álltak hozzá. Rá gondoltam, és mindent bele akartam adni. Sajnos nem sikerült jól” – utalt arra, hogy elrontott rajtbeállása után büntetést kapott, ráadásul a Williams sem ment jól, így csak 12.-ként ért célba.
Danyiil Kvjat szintén volt kollégájának ajánlotta élete első F1-es dobogóját. „Ez a dobogós helyezés mindenekelőtt Jules Bianchié és a családjáé. Nagyszerű fiút, nagyszerű versenyzőt veszítettünk el. Jelenleg csak rá tudok gondolni” – fogalmazott a díjátadón.
Csapattársa, Daniel Ricciardót, aki sapkájának napellenzője aljára is egy Bianchinak szóló üzenetet írt fel, külön motiválta, hogy társa emlékére jó versenyt fusson. „Szívből versenyeztem ma. Jules is így akarta volna. Tartoztam neki ezzel a versennyel, és rendkívül hálás vagyok, hogy dobogóra állhattam. Győzelemként éltem meg. Hosszú volt a szezon, de ma erősebbé váltunk. Köszönettel tartozom neki. Láttam Jules-t felnőni, és ma ő inspirált a versenyzés során.”
Noha egyesek talán furcsállták, hogy a díjátadón a három résztvevő a gyász ellenére is pezsgőt bontott, Bianchi volt főnöke, Graeme Lowdon kiemelte, fontos, hogy mostantól inkább a szépre emlékezzenek, így szerinte a gyászt jogosan váltja már fel az ünneplés. „Itt minden csapat keményen dolgozott. Jules rendkívül nagy támogatást kapott a Ferraritól, és természetesen rendkívül boldog volt, amikor náluk tesztelhetett. Mindannyiunk számára érzelmes nap volt ez, de a Ferrarit győzni látni nagyon sokak számára rendkívül fontos volt, hiszen annyira segítették Jules-t a karrierjében” – fogalmazott.
„Ez nagyon nehéz hétvége volt, amely aláhúzta, milyen sokat is veszítettünk. Próbálunk a legszebb pillanatokra emlékezni, amiket Jules-lel töltöttünk. Mindig öröm volt versenyezni látni őt. Csillogott a szeme, és tudtad róla, hogy mindent bele fog adni, mihelyst az autóba száll. A nyári szünet szerintem a lehető legjobbkor jön, hiszen lesz idő és mód a családunkkal együtt átgondolni ezt, és emlékezni a szép időkre.”
