Először az endorfinok hatásának tulajdonították, később kiderült, hogy semmi közük hozzá.
Eufória, a legyőzhetetlenség érzése, a fájdalomérzet eltűnése, az időérzék megszűnése – ezek a futóeufória leggyakoribb tünetei. Az érzetről rengeteg futó számol be, és magyarázza meg vele, hogy miért képes hetente többször hajnalban kelni azért, hogy legyűrje a kilométereket.
A futóeufória átlagosan fél óra mozgás után jelentkezik, de a maratoni futók akár többször is átélhetik.
Akár úszásnál vagy biciklizésnél is érzékelhető, és még csak nem is kell túl keményen edzeni hozzá. A titok az, hogy ritmikusan ismétlődő mozgást végezzünk, olyat, amihez nem kell túl nagy odafigyelés, megy szinte magától.
A jelenleg legesélyesebb magyarázat a noradrenalin, dopamin és szerotonin nevű neurotranszmitterek együtthatóját okolja a futóeufóriáért. Előbbi a pozitív izgalmi állapotért felelős, és függőséget válthat ki, a dopamin pediga mozgás koordinálásában, a motivációban és a jutalomérzésben játszik szerepet. A szerotonin hatással van a hangulatra, valamint az alvásra és az étvágy szabályozására is . Ezek hárman, valamint az endorfinszint megemelkedése alkothatják azt a koktélt, ami a futóeufóriát okozza.
Egy másik elmélet szerint a testhőmérséklet emelkedését kell okolni az euforikus érzésért. A hipotalamusz (a köztiagy egy vékony agyállományból álló lemeze) szoros összeköttetésben van a hőmérséklet-szabályozó mechanizmusokkal, így a kutatók szerint ezen keresztül alakulhat ki az euforikus érzet.
Forrás: origo.hu
