A kétévesek 900-1000 méteren kezdenek tavasszal és csak a legjobb távbírók mennek fel 1600 méterig a szezon végén. Opium Bullet a többiekhez képest eleve több hónap késéssel, csak az ősszel mutatkozott be, és a többi kezdőnél jóval hosszabb, 1300 méteres távon.
Mikóczy Zoltán is tudta, hogy mekkora kockázatot jelent lovát mindössze második versenyén „felküldeni” 1600 méterre, de ki szerették volna próbálni, hogy megtudják, a jövőben mi lesz Opium Bullet ideális távja. Nos, ez a kérdés ma eldőlt…
Opium Bullet a startgépből – csakúgy, mint első, budapesti versenyén – megkésve, legalább három hossz hátránnyal indult. Lovasának így végig kerülgetnie kellett, s három kanyart is kívülről, harmadik-negyedik pozícióban tett meg. Az utolsó kanyarban viszont – talán attól tartva, hogy a pozsonyi pálya csak mérföldes, így a célegyenese mindössze 350 méteres – a kelleténél gyorsabban zárkózott vele, így a ló kisodródott, a többieknél nagyjából 6-8 méterrel nagyobb ívű körön fordulva, a mezőnynél lényegesen (30-50 méterrel) többet futott. A célegyenesben ennek ellenére könnyen és gyorsan beérte a vezető lovakat, de úgy 200 méterrel a vége előtt erejéből már csak pozíciója tartására tellett – nem tudta befogni a győztest, mivel vélhetően túl hosszú volt neki a táv. Végül a nyerőtől két és fél, a másodiktól fejhosszra végzett, ők hárman a többieket további hat hosszal távolozták. Mikóczy Zoltán a futam után csak annyit nyilatkozott: „Vissza rövidre!”
Opium Bullet egy hossz hátránnyal indult a startnál
A célegyenesre kisodródva fordult, így jóval többet futott a mezőny többi lovánál
A vége előtt kétszázzal már csak pozícióját tartotta, a célba harmadikként ért.
