A MKB Veszprém nem tudta valóra váltani álmát, kiesett a kézilabda Bajnokok Ligája ne-gyeddöntőjében. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón elismerően értékelt a vendégoldal, sport-szerűen gratulált a hazai fél. Mocsai Lajos a 34-33-as vereség ellenére méltatta játékosait.
A sajtótájékoztatón kicsi várni kellett a spanyolokra, néhány perccel a magyarok után érkeztek. Addig Mocsai Lajosnak volt ideje elárulni némi kulisszatitkot. „Lehet, hogy nem jönnek, mert a kinti meccsen mi sem voltunk. Egyébként azért nem, mert 40-50 percig ünnepeltették magukat, holott a sajtótájékoztatónak 15 perccel a mérkőzés után el kell kezdődnie. Azt vi-szont nem tudtuk megvárni, mert indult a charterünk.”
Végül megérkezett az ellenfél, akik közül a spanyol edző, Xavier Pascal, aki első mondatával a közönséget dicsérte. „Nagyon szeretünk itt játszani, mert mindig tele van a csarnok, ez igazán nagy motivációt jelent számunkra. A meccs előtt biztosak voltunk benne, hogy a Veszprém játékosai mindent megtesznek majd a továbbjutásért, tudtuk, hogy képesek lesznek öt-hat góllal is elmenni. Ez így is történt, ám nyugodtak tudtunk maradni, így sikerült kiharcolnunk a továbbjutást, sőt, mg a győzelmet is.”
A spanyol csapatot a játékosok részéről Nagy László képviselte, akit, ahogy az egész mérkő-zésen, a sajtótájékoztatóra jövet is (olykor minősíthetetlen) füttykoncert és szitokáradat kísért. „Fantasztikus volt a hangulat, rajtunk is nagyot lendített a közönség. Ami a meccset illeti: nos, már az elejétől fogva a Veszprém irányította a játékot. A második harminc percben azonban határozottabbak lettünk, jobban érvényesült az akaratunk. Azt gondolom, hogy ezt az iramot hosszú távon nem lehet 8-9 emberrel játszani, így az is döntő volt, hogy mi tudtuk forgatni a csapatot.
Nagyon alaposan felkészült ellenünk a Veszprém, jóval pontosabbak voltak, mint az első ta-lálkozón. Mi azonban küzdöttünk a végsőkig, és sejtettük, ezt az iramot talán nem bírják majd végig.”
A közönség rendkívül ellenszenvesen fogadta Nagy Lászlót, vele kapcsolatban csak akkor éljeneztek, ha rosszul sikerült egy lövése vagy Perics védte azt. Erről így beszélt: „Felkészül-tem erre a helyzetre, tudtam, hogy így fogadnak majd. Azonban az a lényeg, hogy jó teljesít-ményt nyújtottunk, és nyertünk, a külső körülményekkel nem szabad foglalkozni.” A himnusz alatt, úgy a spanyol, mint a magyar csapat játékosai a himnuszt felállva éneklő közönséget nézték. Egyedül Nagy Laci meredt makacsul leszegett fejjel a pályára. „Semmi extra, persze, meg voltam hatódva, de hát láthatták…”
A sajtótájékoztatón megszólalt a hazaiak vezetőedzője, Mocsai Lajos is. „Ha nem is jó, de becsületes szívvel gratulálok a győzőknek. A végjátékot látva azt kell mondanom, megérde-melték a továbbjutás. Mindig nagy respekttel és figyelemmel elemeztük a játékosokat, európai kollégáim közül is bárki megirigyelhetné ezt az állományt.
Ne felejtsük el, hogy jóval kevesebb cserealternatívánk volt, és talán egyetlen csapat vagyunk a legjobb nyolc között, akik balkezes átlövő nélkül jutottunk el idáig. Az eltervezett taktikai elemeinket megvalósítottuk, a meccs kétharmadában öt-hat gólos különbségen tudtuk tartani ezt a Barcelonát, ezért rendkívül büszke vagyok a csapatomra és a játékosokra. Szakmailag rendkívül értékes volt a kinti meccs, és a mostani is sok érdekes tanulsággal szolgált. A végjá-tékban a minőségi cserék döntöttek, akiket nem is neveznék cseréknek, hiszen szinte azonos képességű játékosokról van szó.
Nem szabad elhallgatni, hogy Renato Sulics gyors kiállításai nagyon meghatározták játékun-kat. A nyitott védekezésünk láthatóan megzavarta az ellenfelet, de a két gyors kétperc után már nem lehetett folytatni a zavarást. A végén nagyon sok hétméterest kaptunk. Vissza kell nézni őket a felvételekről, ha jogosak voltak, akkor rendben, ha nem, akkor a bizony nagy hátrányt szenvedtünk. Végezetül gratulálok a klubnak, hogy teljesítettük a célkitűzést, és a nyolc közé jutottunk, a nagy álom sajnos nem sikerült.”
A mérkőzésen tíz gólt lövő Iváncsik Gergő is méltatta az ellenfelet. „Gratulálok a Barceloná-nak, óriási küzdeni tudásról tettek tanúbizonyságot. Javítanunk kell a hibákat, tudunk mi job-ban is játszani. Voltak olyan momentumok, amikor fel-fel csillant a remény a továbbjutásra, azonban a végére elfáradtunk.”
