Óriási csatában 26-25-ös vereséget szenvedett a magyar női kézilabda-válogatott a Moszkvában zajló junior-világbajnokságon. A szövetségi edző korrekt nyilatkozatában magára vállalta a felelősséget, de hozzátette: nyert meccset veszített el a csapat.
reb • Átjut-e a magyar válogatott a tű fokán – tettük fel a kérdést a női junior kézilabda-világbajnokság vasárnapi szünnapján. Ifjabb Kiss Szilárd szövetségi edző csapata a Horvátország elleni nyolcaddöntőre készült Moszkvában, de valójában sokkal többre: memóriafrissítésre, arculatépítésre, hogy végre el lehessen felejteni a két évvel ezelőtti, rossz emlékű macedóniai U18-as vb-t, amikor öt nyertes csoportmeccset követően Hollandia a 16 között győzte le ugyanezt a csapatot.
Hát, nem sikerült…
Ez a hajó elúszott Moszkvában…
A bemutatáskor feszült arcú magyar lányok pacsiztak egymással, akik legfeljebb a nevük elhangzásakor mosolyogtak el néhány pillanatra. A horvátok árnyalatnyival felszabadultabbnak tetszettek…
Hihettük, az első három hétméteres a mentális állapot közötti különbséget mutatja: míg Szabó Laura kihagyta a lehetőséget, a másik oldalon Stella Posavec kettőt is értékesített. Szerencsére, a harmadikat Wéninger Alexa hárította. Irányítóban egyébként Bouti Fruzsina kezdett, Tóth Gabriella balátlövőként kapott helyet, és az előző két meccsen jegelt Hámori Konszuéla is visszakerült jobblövőbe. Tóth akcióból, Ferenczy Fruzsina büntetőből egyenlített, a játék színvonala viszont nem verdeste az egeket. A horvátok a 10. percben, emberhátrányban szereztek vezetést (4-3).
Ezután jobbára a magyar csapat követte az ellenfelet, de senki sem volt képes egy-két gólnál többel ellépni. A magyar védekezés egyszer-egyszer bántóan nagy helyet kínált a rivális szélsőinek. Elöl Hámori cselezte magát többször sikeresen a hetesig, de Bouti Fruzsina és Monori Orsolya is betalált. A brusztos, hibákkal tarkított meccs méltó félidei eredményét jelentette a 13-13-as állás.
A fordulás után Mistina kétszer is ziccert fogott, Tóth pedig belelendült: zsinórban három gólt szerzett, s a 37. percben, 17-16-os magyar vezetéskor a horvát mester kért időt. Nem segített, mert kevéssel utána Monori bombázott kétszer is pontosan, s a védekezés mellett támadásban is betlizett az ellenfél, rendre a maroknyi, de hangos magyar tábor tagjai örülhettek. A horvátokat – a meccsen utoljára – a padhoz szólította Silvio Ivandija mester.
„Meg kellett volna nyerni a meccset” – nyilatkozta ifjabb Kiss Szilárd szövetségi edző
Hiába, ha Monori ihletet kap… az ő gólörömét bármeddig elnéznénk (44. perc, 20-17). A felívelő periódust követően azonban ziccerek maradtak ki, s 20-19-re zárkózott a rivális. Mistina ebben a lélektanilag fontos pillanatban védett ajtó-ablak helyzetben.
Ezt követően állandósult az egy-két gólos magyar vezetés: a lányokat nem kedvetlenítették el a horvát gólok, a reklamálásával sárga lapot „kiérdemlő” szövetségi edző temperamentuma is inkább azt mutatta: tűzben van a csapat.
Ahelyett, hogy az ellenfelet törte volna meg a társulat, lendületet veszített: másfél perccel a vége előtt szerencsés góllal egyenlített az ellenfél, igaz, Hámori letaglózásáért emberelőnybe került a magyar csapat. Csakhogy amit a bírók az egyik kezükkel adtak, a másikkal elvettek, amikor belemenést fújtak a jobbszélen, a horvátok – emberhátrányban… – belőtték a 26. góljukat. Az ellene elkövetett szabálytalanságért Tóth hetesből törleszthetett volna, fölé pattant a labda. A remények pedig tovaszálltak, a 26-25-ös vereség a nyolcaddöntős búcsút jelentette.
„Mit mondjak? – tette fel a költői kérdést kevéssel a lefújást követően ifjabb Kiss. – Nem játszottunk jól, de küzdöttünk, vezettünk, a második félidőben pedig volt egy jó periódusunk, amikor eldönthettük volna a meccset. Ez rajtunk múlt… Két azonos képességű csapat küzdött, amikor pontosan, ügyesen, a megbeszéltek szerint kézilabdáztunk, előnybe kerültünk, ott kellett volna négy-öt góllal meglépni. Azt gondolom, jó utat választottunk, vannak nálunk jóval jobb csapatok, ezen az ágon lett volna esélyünk. Az a baj, hogy nem nyertük meg a meccset abban az időszakban, amikor megtehettük volna. Talán a legvégére elfáradtunk, talán cserélni kellett volna… Természetesen a felelősség az enyém, vállalom azt, ahogyan két éve is tettem. A bírókkal nem akarok foglalkozni, mert bár a végén, az utolsó belemenést furcsa ítéletnek találtam, nem miattuk kaptunk ki. A végén nem Tóth Gabriellával akartam lövetni a hetest, hiszen ő harcolta ki, de akik oda szoktak állni, most nem vállalták. Amíg ilyenek vagyunk, nincs min csodálkoznunk. Régen azt mondták, ez a korosztály világversenyekre sem jut el, ehhez képest azért szerepeltünk itt-ott. Tudtommal egy meccset játszunk még, hamarabb utazunk haza, mint terveztük. Azért köszönöm azoknak, akik szívből szorítottak nekünk.”
Korábbi cikkeinket itt olvashatja: beharangozó, Magyarország–Üzbegisztán, Magyarország–Angola, Magyarország–Montenegró, Magyarország–Norvégia, Magyarország–Dánia
NŐI JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁG, MOSZKVA
Nyolcaddöntő
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 25-26 (13-13)
Játékvezetők: Kiszeljov, Kijaszko (oroszok)
MAGYARORSZÁG: Gercsó, Mistina, Wéninger (kapusok), Bouti 3, Élő, Faluvégi 2, Ferenczy 1 (1), Gerháth, Gindeli, Hámori 5, Katona 1, Monori 5, Pintér 2, Puhalák, Szabó, Tóth 6 (2). Szövetségi edző: ifjabb Kiss Szilárd
HORVÁTORSZÁG: Ecimovic, Hren (kapusok), Babic, Bebek, Boras, B. Calusic, I. D. Kalaus, L. Kalaus 1, Kresic, Ljubicic 4, Pavkovic, P. Posavec 4, S. Posavec 11 (8), Prkacin, S. Senvald 3, Zadrevec 3. Szövetségi edző: Silvio Ivandija
Kiállítások: 4, ill. 8 perc.
Hétméteresek: 5/3, ill. 9/8.
A nyolcaddöntő további eredményei
Koreai Köztársaság–Angola 29-27 (16-13)
Svédország–Spanyolország 29-13 (14-5)
Dánia–Franciaország 25-18 (18-9)
Németország–Hollandia 28-27 (14-12)
Oroszország–Argentína 31-20 (14-10)
Norvégia–Brazília 30-23 (14-10)
Románia–Japán 32-31 (16-13)
