A diófának a gyökerén kívül gyakorlatilag minden része gyógyhatású és a szépségápolásban is használatos.
A diófa leveléről, a zöld dióról, a dióbél jótékony hatásáról számtalan helyen hallottunk, de vajon mi a helyzet a dióhéjjal?
Mire jó a dióhéj?
Fontos tudni, hogy a dióhéj kémiailag semleges, nem mérgező, és használat után a szabad természetbe kijuttatva természetes úton bomlik le, nem terheli a környezetet. A dióhéj teát cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül. A csíkszentdomokosiak például a dióhéjteát csonterősítő céllal itták. Ha eltekintünk a dióhéj tea gyógyhatásától, közönséges tea helyett is iható, íze kellemes.
Öt-hat dióhéjat apróra törjünk össze (kis zsákba téve), 1 liter vízben 6-7 percig főzzük. Megfázás esetén víz helyett ezt igyuk.
Keserű a szájban, de gyógyítja a szívet
A diótermés belső válaszfalának gyógynövénykénti használata méltatlanul merült feledésbe Európában. Pedig, mint róla a bölcs német népi mondás megállapítja: “Bitter im Mund, macht das Herz Gesund,” vagyis: Keserű a szájban, gyógyítja a szívet. Ezt a megállapítást különösen a teljes érés előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala valóban erősen keserű. Úgy tartják: a szívritmus-zavarok ellen jó, mivel a diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat.
A megszárított rekeszekből 1 liter vízben 5-7 csipetet főzzünk fel, naponta 3-szor 2 dl-t fogyasszunk magas vérnyomás és érszűkület ellen.
Forrás: Sokszínű vidék
