Nem téli sport

Munkás hónapok állnak a Tatabányai Geotech SC atlétikai szakosztályának dobóatlétái, így a gerelyhajító Schmölcz Xavér előtt is. Az ifjúsági olimpiai bronzérmes, idén a juniorvilágbajnokságon hatodik helyet szerző versenyző klubja egyik legígéretesebb sportolója, aki rendkívül elhivatottan, a magyarországi módszerektől eltérően készül a 2017-es évadra.

Majer Dániel Tatabányán igyekeznek visszaállítani az atlétikai szakosztály régi fényét, a folyamatosan javuló körülmények mellett pedig a gerelyhajítók edzésmódszerei is egyedülállóak. Hogy a Schäffer Tamás által alkalmazott, hajítás nélküli tél eredményes, azt a juniorvilágbajnoki hatodik helyezett, korábbi ifjúsági olimpiai bronzérmes Schmölcz Xavér bizonyítja.

Télen nem repül a gerely Fotó: all-athletics.com

Télen nem repül a gerely  •  Fotó: all-athletics.com

„A gerelyhajításra születni kell, akinek a génjeiben nincs benne a sportág, abból nem lesz eredményes versenyző – vázolja a jó gerelyhajító legfontosabb tulajdonságát Xavér edzője, Schäffer Tamás. – Jó vállra és könyökre van szükség, a hajítás ugyanis nem természetes mozgás. Bizonyos erőszint kell hozzá – Xavér ránézésre akár súlyemelőnek is elmehetne – de azért messze nem kell annyit edzeni, mint egy maratoni futónak. Az októbertől januárig tartó időszak ugyanakkor nagyon nehéz.”

És hogy pontosan mitől is nehéz? „Mi vagyunk az országban az egyedüliek, akik októbertől márciusig elfelejtik a gerelyhajítást, viszont százszámra csinálják a medicinlabda dobásokat, jóval többet, mint bárki más, valamint sokat futunk, amit a dobók nem szeretnek. Ez az általános erő, állóképesség fejlesztés időszaka, sötét is van, szóval nem egyszerű.”

Schäffer Tamás több mint húsz évig Németországban edzősködött, arrafelé pedig teljesen normális az ő módszere, a magyar gyakorlat azonban más, talán kevésbé halad a korral. Hogy mást ne mondjunk, a riói olimpia bajnoka, Thomas Röhler ugyanígy készül. „A gerelyhajítás nem téli sport. Ha nagyon fel kell öltözni, más a mozgáskultúra, a finomérzékelés sérül, ha pedig a kéz fázik, el lehet felejteni az egészet.”

Szerencsére Xavér nagyon szereti az alapozást. „Ilyenkor lehet a legjobban érvényesülni. Úgy kell hozzáállni, hogy itt lehet megteremteni a különbséget, minden azon múlik, hogy ki mennyire szorgalmas, mennyire tudja összeszorítani a fogát. Az apróbb technikai hibákat persze nyáron küszöböljük ki, de az erőt, fizikumot ilyenkor fejlesztjük – mondta Xavér, akinek elhivatottságát már edzői is kiemelték. – Nagyon sok lemondással jár ez a sport, de azt szoktam mondani, hogy valamit valamiért. Kitűztem egy célt, amit szeretnék megvalósítani. Nagy erőbedobással küzdök a szakosztályért, az edzőimért és magamért. Szeretnék minél több világversenyre és természetesen az olimpiára is kijutni.”

„Úgy néz ki, Xavér valóban erre tette fel az életét, és látja az értelmét, de ezt egy bizonyos szint felett csak így lehet. Azzal az eredménnyel, amivel hatodik lett a junior-vb-n – és ez nagyon nagy siker – két éve nyert volna. Mindössze tizenhat centivel maradt el a junior magyar rekordtól, tehát második az örökranglistán” – dicsérte versenyzőjét Schäffer Tamás.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS