2011-ben Németh Zsanett a honlapunk létrejöttét a maga részről azzal köszöntötte, hogy megszerezte a magyar női birkózás első világbajnoki címét. Azóta követjük nyomon a pályafutását egészen odáig, hogy most útra kelhet a riói olimpiára, kicsit még a saját álmait is megelőzve.
Szekeres István • 2010-ben új korszak kezdődött a magyar női birkózásban, és hamarosan összeállt az első fiatal „nagy generációja”. Az érdi Dénes Mercédesz nyerte a szakág első aranyérmét (2010, kadet-EB), a berhidai Németh Zsanett az első világbajnoki címét (2011, kadetvébé), majd csatlakozott a szigetvári Galambos Ramóna, aki elsőként hódította el egyazon évben a maga (kadet)korosztályában a világ- és az Európa-bajnoki címet is.
Világbajnoki tiszteletkör 2011-ben
Mi azt írtuk róla 2014 januárjában: „Németh Zsanett 2011-ben Szombathelyen gyűrte le a 70 kilósok mezőnyét. Ez sporttörténelmi tény marad az idők végezetéig, a főhősnek pedig dicsőség forrása lesz még nagymama korában is.
Másoknak az idő statisztikai adattá szürkíti.
Az meg végképp kikophat a kollektív emlékezetből, ahogyan nyert. Nem a döntőből származik a legfontosabb üzenet. Hanem a török Gamza Durukan elleni negyeddöntőből. A harmadik menet végén úgynevezett összekapaszkodás döntött. A kadet Eb-bronzérmes ellenfél lett a kedvezményezett. Zsanett állt előtte a szőnyegen, kiszolgáltatottan, tíz százaléknál is kevesebb eséllyel, mert majdhogynem fizikai képtelenség győztesen kijönni ilyen helyzetből.
De ő kijött. Kilépett a fogásból, és ledöntötte a törököt. Erre csak a nagyon jó birkózó is csak akkor képes, ha tűhegyesen koncentrált, és hatalmas akarat munkál benne.
Ihletett állapotnak nevezhetjük. Aki képes eljutni ide, az mindenre képes.”
A nevelőedzője, Nesó Sándor évekkel ezelőtt a lelkemre kötötte, hogy ha Zsanettről írok, mindig említsem meg Berhidát is.
Nem esik nehezemre. A szívem csücske minden kis, vidéki műhely, amely – az abban dolgozók elhivatottsága révén – zseniket adott a magyar birkózásnak, Polyák Imrétől kezdve Hegedüs Csabán át mondjuk a világbajnok Réczi Lászlóig. Füzesy József, Hegedüs legendás szombathelyi nevelőedzője mondta: „A sors azzal hálálta meg az évtizedes harcomat a sportágért, hogy igazi gyöngyszemet sodort az utamba. Én nem nagy edzőnek tartom magam, hanem szerencsés embernek.”
A 70-es években riportot készítettem Veszprém megye birkózóéletéről. Az azóta már az enyészetté lett Zirc-Dudari Bányász mellett a berhidai szakosztályt fogadtam leginkább a szívembe.
Nagyon lényeges azonban, hogy nemcsak Berhidának fontos Zsanett, hanem neki is a kisváros.
Hatévesen kezdett itt, igaz, eleinte csak a bátyját kísérte el az edzésekre. Nesó Sándor volt a nevelőedzője, ő tanította meg birkózni. („Amikor hétvégéken hazamegyek, meg-meglátogatom” – mondta a leghíresebb tanítvány az egyik beszélgetésünk során.) Diákolimpiát először már Mohácsi László irányításával nyert. Az útja természetesen a megyeszékhelyre vitte tovább, a Veszprémi BC-be, majd a Csepeli BC színeiben versenyzett. Ma az UTE sportolója.
Koncentráció
És holnap? Egyszer majd megint Berhida. „Sajnálom az ott élő gyerekeket, mert nagyon kevés lehetőségük van bármire, így sportolásra is. Tervezgetem, hogy egyszer majd hazatérek, és megpróbálok igazi sportéletet teremteni, a birkózásnak is visszaadni a régi fényét. Azért is szeretnék edző lenni, a TF-en továbbtanulva.”
Nem valamiféle, könnyes nosztalgiáról van szó.
Zsanett ugyanis ma is igazi berhidai. „Szeretek ott lenni, nem mellesleg ott a bejelentett lakásom is” – világította meg a történetet az egyik beszélgetésünk során.
S akkor most megint kis falat a múltból, amely azonban a bajnoknő sportolói egyéniségének nagyon fontos eleme. 2012-ben majdnem megtört a pályafutása. De nem hagyta.
„Folyton kiugrott a térdem – emlékezik. – Fájdalmas is, zavaró is volt. Így nem lehet normálisan felkészülni, márpedig junior-vébé állt előttem. Két orvos azt állapította meg, hogy nem szakadt el a keresztszalagom, mígnem a Sportkórházban kimondták, hogy de igen. Augusztus elején meg is operáltak. A teljes gyógyuláshoz egy évet jeleztek előre.”
Amikor a fentieket elmondta, arra voltam kíváncsi, hogyan lehet a hosszú kényszerpihenő alatt fejben, mentálisan mégis erősödni. Ha úgy tetszik, versenyben maradni azokkal, akik közben naponta edzenek. Az ember végiggondolja, szükség esetén újra is értékeli az addigi útját, van ideje elemezni az egyes fogásoknak még a legapróbb mozzanatát is, netán új stratégiát összerakni.
Zsanett ebben nem volt partner. „Persze, van ilyen” – mondta. De arról kezdett beszélni, mit érzett, mit tett valójában. „Mindennap arra gondoltam, milyen jó lenne futni, de az akkor is lehetetlen volt, amikor a gipsz után térdgép került rám. Szeptembertől viszont már jártam iskolába, és minél több időt akartam az edzőteremben is eltölteni, együtt a többiekkel, a szőnyeg közelében. Az adja a legtöbb erőt a gyógyuláshoz. A januári kontroll azt állapította meg, hogy ritkamód gyorsan javul az állapotom, így óvatosan edzeni is elkezdhetek. Úsztam, kerékpároztam, majd végre futhattam is. Az egyévesnek jósolt kényszerpihenőt a felére szorítottam le.”
A szent türelmetlenség mellett azonban az óvatossága is példaértékű.
A felépülést gyógytorna is segíti. A sportolók többsége azonban hamar lemond róla, amikor úgy érzi: már teljesen rendben van. Zsanett a fél hatos kelés kellemetlensége ellenére is becsülettel eljárt a tornákra, mert tudta, szükség van rá.
Tíz hónappal a műtét után megnyerte a bukaresti juniorversenyt, majd újabb hónap elteltével ezüstérmet nyert a korosztály Európa-bajnokságán.
Nagy Lajos, a női utánpótlás-válogatott mestere nagyon elégedett Zsanett szorgalmával és profi szemléletével. „Alig néhány héttel a súlyos műtéte után már közöttünk volt. Januárban újrakezdhette az edzéseket, s az úszás és a kerékpározás mellett óvatosan már kocogott is. Május közepén elindult a felnőtt-bajnokságon, és kikapott a kanadai, amúgy magyar állampolgár Vanessa Wilsontól. Alig tudtam megvigasztalni, hogy hiszen ez az első versenye az operációt követően, a formába lendüléshez idő kell. Két héttel később Bukarestben már első lett.”
Ami pedig a sportolónők speciális gondolkodására jellemző, az Zsanettnek is a sajátja volt egy időszakban. Az egyik beszélgetésünk során elmondta, hogy előfordul: sajnálja az ellenfelet… „Harminc éves (ó, a vénség! – A szerk.), kis gyereke van… Hogy jövök én ahhoz, hogy a földbe akarjam döngölni?
Éremleltár
2011 kadet-Eb, 70 kg – bronz
2011 kadetvébé, 70 kg – arany
2013 junior Eb, 72 kg – ezüst
2014 junior Eb, 72 kg – ezüst
2015 U23-as Eb, 75 kg – bronz
2016 U-23-as Eb, 75 kg – arany
De ezek a lelki tusák elmúltak, azt mondja, ha papíron jobb is az ellenfél, nekimegy, ahogy kell, nincs irgalom! A pályafutása során eddig két „mumust” gyűrt le kitartó munkával, edzői segítséggel és önszuggesztióval. Az egyik az azeri Szabira Alijeva volt, aki a 2013. évi junior Eb döntőjében megverte. A másik pedig az U23-as Eb döntőjében legyőzött, német Anna Schell. Aki az egyik legrangosabb női viadalon, a svédországi Klippan Kupán sokkolta: Zsanett 8-0-ra vezetett, amikor az ellenfele – remek csípődobás után – tusolta. Az Eb-fináléban a magyar megint elment 8-0-ra.
Még két pont kellett volna, hogy meglegyen a technikai tus. De Nagy Lajos, a válogatott edzője beszólt a szőnyegre, hogy ne erőltesse. Zsanett is úgy gondolta. Fontosabb volt maga az arany, mint a látványos győzelem. A döntő utolsó szakaszában már csak arra figyelt a berhidai leány, hogy az ellenfél ne tudjon dobásra befordulni, mert az életveszélyes.
Németh Zsanett ily módon keríti be a vetélytársakat, és térképezi fel mindinkább a 75 kg teljes mezőnyét.
Rióban kiderül, hol tart.
Nem féltjük.
⊕
A legfontosabb írások a honlapunkon Németh Zsanettről, az elmúlt évekből
Lányok London felé – utanpotlassport.hu, 2012. január 21.
Az ihletett pillanatokért – utanpotlassport.hu 2014. január 21.
Zsanett-arany, Mercédesz-bronz – utanpotlassport.hu, 2016. április 1.
Az arany után a kvóta a cél – utanpotlassport.hu, 2016. április 10.
Ulánbátori örömkönnyek – utanpotlassport.hu, 2016. április 28.
