Nincsenek véletlenek

Sándorházi Vivien véletlenül találkozott a tollaslabdával, ma azonban már a sportág első magyar korosztályos Eb-érmesének vallhatja a magát. A kazanyi U15-ös kontinensviadal nem csak a verseny miatt maradt emlékezetes.

Pusztai Viola „A tollaslabda nekem olyan, mint a madaraknak a repülés. Teljesen kikapcsol. Sokszor előfordul, hogy rosszkedvűen jövök ki az iskolából, aztán elmegyek edzésre, és azonnal elszáll a rossz” – mondja Sándorházi Vivien szeretett sportágáról, amellyel a találkozás csupán a véletlennek köszönhető. Ugyanis a tizenöt éves lány másodikos koráig úszott, egészen addig, míg egyik nap belépett az iskolája tornatermében tartott tollaslabda-edzésre. Azonnal megtetszett neki a játék, és két hónap múlva már ő is ütőt ragadott, amit az óta sem engedett el.

Az évek során befektetett munka első gyümölcse most beérett, hiszen a Tisza Tollas SE játékosa ezüstéremmel tért haza Kazanyból, az U15-ös Európa-bajnokságról. Történelmi tett, hiszen korábban egyetlen magyarnak sem sikerült az éremszerzés a korosztályos versenyeken.

Sándorházi Vivien és az Eb-ezüst Fotó: Mark Phelan/Badminton Europe

Sándorházi Vivien és az Eb-ezüst  •  Fotó: Mark Phelan/Badminton Europe

− Felbecsülhetetlen érték nekem ez az érem – így Vivien, aki az egyes verseny döntőjéig szettet sem vesztett. – Az volt a vágyam, hogy dobogós legyek. Hogy sikerült, felfoghatatlan. A szüleim is mondogatják, mekkora eredményt értem el, de még idő kell, hogy bennem is tudatosuljon. Rengetegen gratuláltak, barátok, osztálytársak, versenyzőtársak, akik örülnek a sikeremnek és büszkék rám.

Bár a simának tűnő sorozat ellenére a döntőig vezető úton is akadtak nehezebb meccsei, tudta, a dán Mathilde Cramer Ahrensszel lesz a legnehezebb dolga az aranyéremért vívott csatában. Mindkét szettet remekül kezdte, de végül egyaránt 21-16-ra elvesztette.

− Apukám azt mondaná, fejben leblokkoltam. Miután elértem a célomat, a döntőbe jutást, nem gondoltam bele, hogy akár le is győzhetem a dán lányt, és ez nem vezetett jóra. Pedig pont az a legnagyobb erősségem, hogy sosem adom fel, nem ismerek lehetetlen. Ennek ellenére a második hely is önbizalmat adott, amire szükségem is van, mert úgy gondolom, ez az egyik gyengém, pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy nagy eredményeket érjek el.

Annak tekinthető, hogy Szoták Kittivel párosban egészen a negyeddöntőig jutottak, ami azért nagy szó, mert kevés lehetőségük nyílt a közös gyakorlásra. Ennek ellenére a nyolc közé kerülésért bravúrral győzték le a harmadik kiemelt holland Cera Samuels, Meike Versteeg kettőst.

Hogy Vivien eredményesen zárta az Eb-t, nagyban hozzájárult, hogy a szegedi Tisza Tollas SE a legjobb körülményeket biztosítja a felkészüléséhez. A család a tollaslabda miatt költözött Budapestről a Tisza-parti városba, ahol a játékos indonéz edzők keze alatt dolgozik nap mint nap az edzéseken. Rengeteg ütésformát tanult tőlük, illetve a lábmunkára és a beütésekre is nagyobb hangsúly került, amióta velük dolgozik. Emellett sokat számított, hogy a kazanyi Eb már nem az első világversenye volt, így tudta, milyen atmoszférára számíthat a teremben, s elkerülte a lámpaláz.

Vasárnap, a verseny után a szervezők elvitték a játékosokat városnézésére, az egyik legrégebbi sétálóutcát mutatták meg a fiataloknak. Bár nagyon hideg volt, és fújt a szél, Vivien élvezte a túrát, no, meg azt is, hogy Oroszországban belecsöppent a nagy hóval járó igazi télbe.

De ezen kívül is akadt még emlékezetes pillanat Kazanyban.

− Profi volt a szervezés, külön öröm, hogy a felnőttek csapat Európa-bajnokságát is ugyanazon a helyszínen rendezték, így számos remek meccset láthattunk. Ráadásul lehetőségem nyílt közös fotót készíteni a példaképemmel, a spanyol Carolina Marínnal, aki rendkívül fiatalon nyert világbajnokságot.

Vivien az Eb után néhány napot pihenhetett, mielőtt újra belevetette volna magát az edzésekbe. De nincs megállás, hiszen egy hónap múlva már a lengyelországi U17-es kontinensviadalon ragad ütőt, amelyen elsősorban a csapat eredményességét szeretné segíteni.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS