Harmadéves magyar-történelem szakos egyetemistaként támadt az a gondolata, hogy rádióriporter lesz. A ma nyolcvan éves Novotny Zoltán a 2016-os, riói játékokkal bezárólag tizenhárom olimpiáról tudósított, amelyek során huszonhét magyar aranyérem megszületéséről közvetíthetett.
Novotny Zoltán (fotó: JochaPress)
– Kérvényt adtam be, amelynek elfogadását követően fél évvel már az egyenes közvetítések légkörébe is belekóstolhattam. 1963 januárjában a végzős hallgatók között bemondó utánpótlást kereső Magyar Rádió meghallgatásán tizenhatból kettőnket vettek fel. Így lettem bemondó, miközben a sportrovatnál továbbra is foglalkoztattak. Szerencsémre éppen akkor kezdődtek a körkapcsolásos közvetítések, így könnyebben szóhoz jutottam.
– 1967-ben végleg a sportrovat munkatársa lett.
– Igen és hamarosan nemzetközi labdarúgó mérkőzést, a Slavia Prága-MTK találkozót közvetíthettem. Érdekesség, hogy egyik elődöm, Gulyás Gyula és a világhírű cseh riporter, Jozef Laufer is Slavia-MTK labdarúgó mérkőzésen debütált.
– Több mint félévszázados pályafutása kapcsán óhatatlan a kérdés: mely sportágak állnak igazán közel Önhöz?
– A labdarúgást már gyermekként is kedveltem, szurkolóként mind a mai napig megtartottam. A sorban a kosárlabda következik, amelyet 43 éves koromig aktívan gyakoroltam. A tenisz is szívügyem, hiszen mindmáig játszogatok. A birkózás és a súlyemelés pedig azért lett a kedvencem, mert annak idején ezt a két sportágat azzal bízták rám, hogy egy kicsit mélyebben ássam bele magamat a sportágak ismereteibe.
– Bizonyára vannak kedvencei is a sportolók között.
– Először Balczó Andrást, Papp Lacit és Puskás Öcsit említeném, bár közülük csak Balczót közvetíthettem. Puskás edzéseire egészen 1956-ig rendszeresen jártam, személyesen viszont csak az 1981-ben volt hazalátogatásakor ismerkedtünk meg. Papp Lacit, mint profit nem ismerhettem, szövetségi kapitányként viszont igen jó kapcsolatba kerültünk. Albert Flóriánt és Gyarmati Andreát is ide kell sorolnom.
– A kiemelt sportágaival kapcsolatosan kérem, jelöljön meg néhány markáns egyéniséget is.
– A zseniális Flórival civilben is sokat beszélgettem, de mégis Fazekas Lászlót említem. Ugyanígy vagyok a kosárlabdázással is, ahol Greminger Jánossal játékosként, sportvezetőként és teniszpartnerként is igen szoros kapcsolatban voltam, de mellette kiemelném Bánhegyi Lászlót is, aki a szoros eredményt hozott mérkőzések utolsó másodperceiben nagyon sokszor dobott győzelmet érő kosarakat. Teniszben Gulyás István és Taróczy Balázs áll a listám élén, birkózásban pedig a rendkívül nagyra tartott Kozma István eredményei lenyűgözőek. Ráadásul egymás ellen is kosaraztunk, mégis Komáromi Tibort „szólítanám”. Súlyemelésben Földi Imre az abszolút első, de nekem Szanyi Andor kockáztató versenyzése imponált igazán.
– Érdekes, ahogyan megoszlottak az Ön által közvetített magyar olimpiai győzelmek.
– Az 5-10. olimpiáimon főnökként mindössze hat aranyérmes tudósítás jutott nekem, míg kezdő éveimben, az első négy játékon tízszer kürtölhettem világgá magyar sikereket. Az utolsó három alkalommal – immár első fokon nyugdíjasként – tizenegy első helyet jelenthettem a szurkolók millióinak.
– Lesz 2021-ben tizennegyedik olimpiai részvétele?
– Már Rio de Janeiro után elhatároztam, hogy befejezem, mert nem akarom túlhúzni a húrokat. Egyre nehezebbek a munkavégzés feltételei, meg én is csak emberből vagyok és nyolcvan éves. Így – ha megérem – végre egyszer fotelből fogom végignézni az ötkarikás vetélkedéseket.
– Mit szól a játékok elhalasztásához?
– Amennyiben előveszik és követik a klasszikus hagyományokat, akkor most végleg törölték volna a 2020-as olimpiát. Ma már azonban más érdekek dominálnak és így örülhetünk a törlés helyett halasztást hozott döntésnek. Lesznek olyan sportágak, amelyek magyar képviselői jobban, mások rosszabbul járnak a késleltetéssel, majd meglátjuk. Ami engem, illet, örülök, hogy végéhez közeledik a karantén, akár már csütörtökön is mehetnék teniszezni. Én azonban óvatos vagyok és egy kicsit még kivárok…
(jochapress / Jocha Károly)
