A magyar edzőképzés a maga mögött hagyott kaotikus évtized után visszatérhet az ideális útra. A Testnevelési Egyetemen koncentrálódó oktatás jelenthet a garanciát a jövő sportsikereire. Vagyis arra, hogy az utánpótlás-nevelésben minden tudással felvértezett, a feladatra legalkalmasabb szakemberek vegyenek részt.
Lakner Gábor • Óriási a felelősség az utánpótlásedzők vállán. Pályafutások múlhatnak azon: mikor, mivel és miképpen terhelik a fiatalokat. A szakmai rátermettségen kívül egyéb képességekre is szükség van. Rajtuk is múlik, milyen ember válik a gondjaikra bízott gyerekből. A képzetlen edzők pedagógiai és pszichológiai ismeretek híján több kárt okozhatnak, mint amennyi eredményt elérnek. Márpedig immár egy évtizede mind több olyan edző dolgozik a jövő élsportolói mellett, akit a végzettsége nem feltétlenül predesztinál a feladatra.
„Az elmúlt ötven évben azért volt sikeres a magyar sport, mert rendkívül színvonalas képzésben vettek részt a szakemberek – mondja Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társaságának elnöke. – Az egyéves segédedzői tanfolyam volt a belépő, a kétéves középfokú képesítés birtokában már lehetett egyesületekben dolgozni, de még azzal sem volt könnyű elhelyezkedni. Ezeket a szinteket követte a szakedzői diploma a hajdani Testnevelési Főiskolán, amelynek birtokosa ténylegesen trénernek vallhatta magát.”
Ez a jól működő rendszer szűnt meg tíz éve, amikor a szakedzői képzés eltűnt a felsőoktatás palettájáról, a két alacsonyabb fokozatú képzés pedig kikerült a TF égisze alól. Az OKJ-s edzői tanfolyamok azonban közel sem ugyanazzal a tudással ruházzák fel a résztvevőket, mint elődei.
„A tanfolyamok tartalma nem is hasonlítható össze a régi rendszerrel, hogy mást ne mondjak, az alapfokú képzésben összesen két órát szánnak a sportpedagógiára. Holott az edző is pedagógus, sokszor nagyobb hatása van a gyerekekre, mint a tanárnak. Óriási felelősség fiatalokkal dolgozni, arra pedig ezek a tanfolyamok nem készítik fel az edzőket. Részt vettem több egyeztetésen, szerencsére mindenki egyetértett abban, hogy az alapfokú képzést meg kell szüntetni, a jelenlegi középfok pedig a belépőt jelentheti az edzői világba. Mindent meg kell tenni, hogy a Testnevelési Egyetem visszakapja primátusát, szerencsére ebben az irányban történtek lépések. Mivel hihetetlen mennyiségű pénz áramlik a sportba, az anyagi körülményekkel sem lehet tovább takarózni a sportágak jó részében.”
A Magyar Edzők Társasága az új rendszerű képzés elindításáig arra igyekszik felhívni az illetékesek figyelmét, hogy aktualizálják a követelményeket, mert a 157/2004-es kormányrendelet elavult. Ráadásul egyáltalán nem esik benne szó arról, hogy egyáltalán kinek a feladata a képesítés meglétének ellenőrzése…
Molnár nem vitatja az OKJ-s képzésben résztvevők jó szándékát, de úgy gondolja, az utóbbi tíz évben alaposan felhígult a szakma.
„Rendkívül nagy gondot jelent az utánpótlás-nevelésben, hogy sok edzőnek nincs megfelelő végzettsége. Pedig véleményem szerint a fiatalok mellett kellene a legképzettebb edzőknek dolgozniuk, a felnőttek esetében már megengedőbb lennék. További probléma, hogy a továbbképzés is megszűnt. Az űrt a Magyar Edzők Társasága próbálja betölteni, de csekély az érdeklődés programjaink iránt.”
Jól példázza az érdektelenséget az Edzőóriások című előadássorozat, melynek eddigi három állomásán rendre húsznál is kevesebben voltak kíváncsiak hazánk legnevesebb szakembereinek tapasztalataira.
Az utanpotlassport.hu tavalyi konferenciáján telt hát volt a Testnevelési Egyetemen. Az idén december elsején a SYMA Csarnokban gyűlnek össze az érdeklődő edzők
Persze van ellenpélda is, az MTK női röplabdacsapatát irányító Hollósy László egészen Bangkokig utazott azért, hogy részt vegyen a legmagasabb szintű nemzetközi edzőképzésben.
„Mivel nincs külső erő, amely továbbfejlődésre kényszerítené az edzőket, csak a belső igényesség marad motivációként. Ugyan Magyarországon is vannak továbbképzések a sportágunkban, de azokat belterjesség jellemzi, és nem elsősorban arról szólnak, hogyan lehetne utolérni az elitet. Az új ismeretanyagok és publikációk sem hozzáférhetők, így muszáj külföldre mennie annak, aki tanulni akar.”
Udvarhelyi Gábor, a vívók szövetségi kapitánya egyenesen tragédiának nevezi az edzőképzés elmúlt évtizedét, amelynek hatását nemcsak a vívásban, hanem a teljes magyar sportéletben érezni lehet. Ugyanakkor a sportágában azt tapasztalja: a fiatal edzők akarnak tanulni.
„Az egyéves OKJ-s képzés semmilyen módon nem tudta pótolni a szakedzői diplomát, nem beszélve a továbbképzés teljes eltűnéséről. A Testnevelési Egyetemen örömteli változások mennek végbe, így bizakodó vagyok. A szövetség addig is próbálja magára vállalni a továbbképzéseket, a mesteredzők igyekeznek átadni tudásukat a fiatal generáció tagjainak. Ők ugyanis nem tehetnek arról, hogy nem volt lehetőségük másféle képzésben részt venni.”
A tavaly önálló intézménnyé vált Testnevelési Egyetemen 2017-től újraindul a szakedzői képzés.
Mocsai Lajos rektor arról beszél, hogy a meghirdetéstől két esztendőnek kell eltelnie, amíg az első hallgatók beléphetnek az intézmény kapuján:
„Két év múlva megszűnhet a jelenlegi anomália az edzőképzésben. Eddig tizennégy sportági szakszövetséggel tárgyaltam, akadnak közöttük olyanok, amelyek teljes egészében a Testnevelési Egyetemre bíznák az edzőképzést, mások közös képzési formában gondolkodnak. Olyan azonban egy sem akad, amelyik önállóan akarná folytatni, és ezt rendkívül fontosnak tartom. A szakedzői képzés mellett négy területen képzelünk el specifikációt: szabadidős, gyógyító-megelőző, kondicionáló és kifejezetten utánpótlással foglalkozó területekre lehetne szakosodni. Az elmúlt évtizedben a továbbképzés és a minőségellenőrzés is megszűnt, ezeken a területeken is jelentős előrelépés várható.”
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) már meg is állapodott a Testnevelési Egyetemmel az edzőképzés módjáról. A szakmai anyagot szoros együttműködésben dolgozzák ki, és az oktatók kijelöléséről is egyeztetnek. Annak fejében a szövetség anyagilag és tárgyi eszközökkel is támogatja az intézményt.
„A TAO-támogatásnak köszönhetően mind több a játékos és a csapat, amit az edzői létszám nem tudott követni. Mivel jóval több pénzt lehet legálisan keresni, sokan OKJ-s papírokkal próbálnak bekerülni a sportágba. Az viszont nem teszi alkalmassá őket arra, hogy kosárlabdacsapat kispadján üljenek – vázolja a problémát Bodnár Péter, az MKOSZ főtitkára. – A szövetség ezért azt tervezi, hogy a következő évtől csak az általunk elfogadott képzésben részt vett edzők kaphassanak licencet. Aki máshol szerzett papírt, azt különbözeti vizsgára kötelezzük, és amennyiben azon nem jelenik meg, netán elbukik, akkor nem dolgozhat a sportágban.”
Az elmúlt évtized nem túl dicsőséges időszaka tehát minden jel szerint hamarosan lezárul, és megkezdődik a rendrakás. Az új rendszernek egészen biztosan lesznek vesztesei, de semmi kétség: a gyermek – és a magyar sport – csak nyerhet.
