Thomas Müller helyzetjelentése.
Történelmi este volt az FC Bayern számára, habár történelmet írni legfeljebb a lisszaboni fináléban szeretett volna a címvédő. A Real Madrid elleni keddi vereség volt a klub történetének legsúlyosabb veresége a Bajnokok Ligájában hazai pályán. Thomas Müller válaszolt a dfb.de kérdéseire.
–Thomas Müller, hogyan értékeli a keserű 0:4-es vereséget a Real Madrid ellen?
–Sokkal többre készültünk, a mérkőzés abszolút nem a mi szájízünk szerint alakult. Két rögzített helyzet és két bekapott gól 20 perc alatt. Nem tudod, mi történt, még fel sem ocsúdtál és már vége is mindennek. Habár tudod, hogy elméletileg még van esélyed, de már egy kisebb csoda kellene a továbbjutáshoz.
–Mi lehetett az oka ennek?
–Nem tudom, hogy az-e az oka, hogy egy picit túl sokat akartunk. Az első félidőben a bekapott két gól után túl idegesek lettünk, talán túlságosan támadni akartunk, aztán kontrákba kezdtünk. Öngyilkosság volt egy picit, amit játszottunk.
-Mit jelent ez a jelentős vereség a jövőre nézve?
-Az elmúlt másfél évben rendkívül sikeresek voltunk, most ismét kaptunk egy pofont. Azt sem tudom pontosan, hogyan tud, vagy hogyan kell az embernek egy ilyenen túljutnia. Előre kell néznünk és a szezonunkat jól befejezni. De most először vagyunk ilyen helyzetben.
-Hátul szétnyílva, elöl helyzetek nélkül – mi volt az oka ennek?
-A Real is nagyon jól csinálta. Szinte mindig nyolc emberük tartózkodott a labda mögött. Tény, hogy jelenleg nehézséget okoz egy ilyen kaliberű csapat ellen ziccerbe kerülni. Nem mondhatjuk azt, hogy a hatékonyságon múlott. Nem voltak gólhelyzeteink, amelyeket szerettünk volna. Természetesen ez a Real Madrid fegyelmezett játékának is a következménye.
-Hogyan látta az első gólt?
–Van egy sorunk, amelynek az a feladata rögzített helyzeteknél, hogy megakadályozza az ellenfél betörését. Én Sergio Ramost néztem ki magamnak. Úgy éreztem, meg tudom állítani, aztán egy testcsellel elküldött a másik irányba. Még láttam, ahogy felugrik fejelni, aztán már bent is volt a labda.
-Ön szerint Pep Guardiola rendszere eléri lassan a határait? Rummenigge beszélt arról, hogy a Madrid megmutatta az FC Bayernnek a határokat.
–Bizonyosan így volt ez, ha itthon 4:0-ra legyőztek minket. Elemeznünk kell a látottakat, de nem vagyok most abban a helyzetben, hogy bármilyen rendszert bíráljak. Jól kell befejeznünk a szezont.
-Hogyan lehet majd ezt a szezon ennek ellenére mégis jónak értékelni?
-Mindenki maga dönti el, milyennek értékeli a szezont. Ez mindig az érzésekről szól.
–Önnek milyen érzései vannak?
-Jelenleg nem valami jók, mivel éppen most kaptunk ki 4:0-ra. Ha a kupadöntőt megnyernénk Berlinben, papíron ez egy kiváló szezon lenne. Minden idők legkorábbi bajnoki címét szereztük, a Bajnokok Ligájában az elődöntőben búcsúztunk. Természetesen az elvárások az egekbe szöktek a tavalyi tripla után. Ez normális és meg kell felelnünk nekik. Ezért nem mondhatjuk azt egy ilyen vereség után, hogy ,,hurrá, milyen jó, hogy ott voltunk az elődöntőben”. Persze túlzásokba sem érdemes esni.
-Van annak jelentősége, hogy ez a klub minden idők legnagyobb arányú hazai veresége az európai porondon?
–Számomra nincs. Hogy 20:0-ra kikapunk, vagy nyerünk 2:1-re, teljesen mindegy. A kiesés az kiesés.
-Elképzelhető, hogy a korai bajnoki cím méreg volt a csapatnak?
-Utólag sok mindent lehet mondani. Tény, hogy a bajnoki cím megszerzése óta egy kicsit formán kívülre kerültünk. De nem gondolnám, hogy ez a felelős azért, hogy a visszavágón két rögzített helyzetből gólt kaptunk és ezzel kiestünk.
-Milyen gyorsan tudnak felállni és a Dortmund elleni Kupadöntőig a régi fényükben csillogni?
-Természetesen még van pár hetünk. Emberek vagyunk, bizonyosan kell majd pár nap, mire ezt feldolgozzuk, de biztosan nem fogunk három hétig ,,sírdogálni”. Ez egy Bajnokok Ligája elődöntő volt, mást akartunk nyújtani a szurkolóinknak, mint ezt a 0:4-et. A szurkolók egyébként kimondottan jók voltak, szuperül támogattak minket.
