Egy éve jött létre a Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület, a neve magában foglalja a céljait is. Sárospatakon megkezdődött a hagyományos, tíz napos sportfesztivál. A várost, az egyesületet és a rendezvényt Lívják Emília neve kapcsolja össze. Ő az aktuális beszélgetőtársunk.
Szekeres István • Sárospatakon már hagyománya van a sportfesztivál rendezvénysorozatának, most rendezik meg hatodszor. Az idei tíz napos esemény sporttörténeti kiállítás megnyitásával, az olimpiai gyermekrajzpályázat eredményhirdetésével indult útjára, és a jövő hét végéig folyamatosan zajlanak sportversenyek, megtöltve a város minden sporthelyszínét. Rendeznek konferenciát, lesz fittnap, egészségpiaccal, amely a felnőtteket is megcélozza. Alapvetően azonban gyermekfesztivál.
Arra utal az elnevezése is: Óriás leszel!
Az idén már élvezi a Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület támogatását, amely tavaly márciusban alakult meg. Az elnöke dr. Hegedüs Csaba olimpiai bajnok birkózó lett, aki nem egyszerűen elfogadta a meghívást az elnöki „bársonyszékbe”, hanem magát az ügyet vállalta fel, és – miután az idejének jelentős részét tölti a térségben – fáradhatatlanul dolgozik érte. Mondani sem kell talán, de mindenhol örömmel fogadott tárgyalópartner.
A sárospataki eseménysorozat központi alakja, motorja Lívják Emília. Egyrészt maga is a városban él, a TF-en szerzett – egyebek között – testnevelőtanári diplomát, ma a pataki főiskola tanára, fejlesztő pedagógus, kineziológos (és még lovasoktató is). Másrészt az eseményt támogató egyesület egyik alelnöke.
Emília, amint éppen előad
Vele beszélgettünk.
– A tíz nap a sárospataki gyerekeknek szól, vagy a környező falvakban élők is részesülnek belőle?
– A város a tizenhat települést számláló kistérségnek a központja, így a rendezvényünk is az egész környéket mozgósítja.
– Rokonszenves a hosszú időtartam, sok helyen ugyanis letudják, kipipálják a mozgás népszerűsítését évi egy sportnappal.
– Mi a rendezvényünket maradandó élménynek, mozgósításnak szánjuk, amit mindennapi sporttevékenységnek, edzésnek kell követnie, de legalábbis azt a hatást várjuk, hogy a gyerekek szívesen vegyenek részt minden mozgásos játékban. Ugyanaz a célja az egyesületnek is.
– Amely, szögezzük le, nem sportegyesület…
– Nem, hanem civilszervezet, amely a sportos, egészséges életmód széleskörű elterjesztését tűzte ki célul.
– A zempléni falvakban élő gyerek hova mehet, mibe kapaszkodhat, ha sportolni akar?
– Több egyesület, szakosztály még el is megy érte. Soknak van mikrobusza, amelyik elhozza az iskolából, és ha az edzés után a szülőnek nincs módja érte menni, még haza is szállítja. Azért ezen a hálón még nagyon sok fiatal nem akad fenn, ezért a Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület sűrűbbre akarja szőni, vagyis minél több helyen elérhetővé tenni a sportot. Nem kis feladat, de arra vállalkoztunk. A kis falvak iskoláiba ugyanis nagyon kevés gyerek jár, azonos évfolyamból kézilabda- vagy focicsapatot sem lehet helyben összehozni.
– Ismereteim szerint a hajdani, kissé romantikus képzetet elsöpörte a valóság, miszerint a falun, természetes életmódban felnövő gyermek maga az őserő, az ösztönös sporttehetség.
– Ez bizony így van. Az egyik hallgatóm a szakdolgozatában, mérésekre alapozva állapította meg, hogy Sárospatakon természetesebb, mozgásingerekben gazdagabb környezeti hatások közepette nő fel a gyermek, mint a falvakban.
– Kicsit meglepetten láttam az egyesület alapszabályában, hogy önök – szó szerint idézve – „utánpótlás-nevelési tevékenységet” is vállaltak, egyebek között szakosztályok létrehozását hét sportágban és a természetjárásban. Tehát sportegyesületi formát is öltenek?
– Létrehozzuk őket, de nem mi működtetjük, hanem általunk támogatott bázisok.
– Melyik a hét sportág?
– Asztalitenisz, birkózás, kerékpár, kézilabda, labdarúgás, lovassport, illetve vízisport, kajak-kenuval és sárkányhajóval.
– Valamelyikben működik már?
– Abaújszántón korábban létrejött az Észak-keleti Regionális Mr. Tus Birkózóiskola Egyesület, amelynek már több mint húsz tagszervezete van, még a környező országok magyarlakta településeiről is, de további helységekbe, így falvakba is próbál kitelepülni. Az első saját szakosztály a kerékpáros lesz, az Sátoraljaújhelyen éppen most alakul.
– Az rendben, hogy ezeket önök támogatják. De ki támogatja önöket?
– Elsősorban az önkormányzatok, de számíthatunk különböző társadalmi és gazdálkodó szervezetek segítségére is. Mi nem magunknak kérünk támogatást, hanem azoknak, akik a különböző programokat megvalósítják, és arra, hogy meg is tudják csinálni.
A kedvenccel, Vesztával • Fotók: Facebook
– Ön Patakon a Betyár Lovastanya tulajdonosa…
– Igen, a bátyámmal együtt, a tanya pedig a Zempléni Lovas Egyesület tagja. Magát a területet az édesapánktól örököltük. Huszonöt-harminc gyerek jár hozzánk, lovagolni tanítjuk, speciális mozgáskultúrához szoktatjuk őket. A lépés, az ügetés és a vágta a tananyag, az ugrásig nem jutunk el, mert az már másik világ. Csak házi versenyeket rendezünk, de a gyerekek olyan alapokat kapnak, hogy akár versenyzőkké is válhatnak, megfelelő háttérrel. Mi olyat nem tudunk adni, mert a lovast például még el tudnánk juttatni a különböző eseményekre, de a lószállítás tetemes költség.
– Ha jók az információim, a rendezvénysorozat jövő hét végi, reprezentatív eseményeinek egyik vendége lesz Dallos Gyula, Magyarország örökös bajnoka, aki a szakma értékelése szerint a díjlovaglás koronázatlan királya…
– Megtiszteltetés, hogy elfogadta a meghívásunkat. De eljön az olimpiai bajnok birkózó Növényi Norbert és az asztalitenisz-világbajnok Gergely Gábor is. Fontos, hogy személyesen találkozzanak a gyerekek az ilyen nagyságokkal, hogy lássák: ők is „emberből vannak”. A szellemiségük, a közvetlenségük pedig nyilván motivációs lökést ad a srácoknak. Közelebb jutnak a közös célunkhoz, hogy csakugyan óriások legyenek.
