Szántó Imre felülbírálta önmagát (Fotó: jochapress.hu)
Szántó Imre, a magyar amatőr ökölvívás legendás trénere vetette fel lapunknak adott interjújában (2015. október 22.), hogy a sportág hazai válságából való kilábalás érdekében haladni kellene a korral, s egyben – korábbi véleményét részben revideálva – a nemzetközi szövetség (AIBA) hivatásosokhoz közelítő törekvéseivel.
Nos, a jelek szerint a 72 éves szakember meglátását mások is osztották itthon, hiszen december 1-jén Lausanne-ban a World Series of Boxing (WSB) elnevezésű félprofi csapatbajnoki liga draftján, azaz kiválasztásán öt honfitársunk is képviselteti magát.
A 2010-es Európa-bajnok Bacskai Balázs, az Eb- és Európai Játékok-bronzérmes, olimpiai és vb-negyeddöntős Harcsa Zoltán, a kétszeres Eb-3. s a WSB-be korábban már belekóstolt Varga Miklós, a fiatal tehetségeket képviselő, korosztályos Eb-győztes Gálos Roland, valamint az idei kontinensviadal előtt visszavonuló, ám most újra csatasorba álló, szintén WSB-s rutinnal bíró Bernáth István anyagát küldte el a magyar szövetség (MÖSZ) a szélrózsa minden irányába a hat amerikai, öt európai, három ázsiai és két afrikai gárdának, remélve, hogy valahol harapnak majd rájuk.
A megméretés ötletét 2008 végén vetette fel az AIBA tajvani elnöke, Vu Csing-kuo, s 2010-ben már el is kezdődött az első szezon franchise-rendszerben, világszerte tizenkét nagyvároshoz kötődő nemzetközi együttessel; az első győztesnek a Paris United bizonyult. Lényeges szabályváltozásként a bunyósokról lekerült a fejvédő és a trikó, a háromperces menetek száma ötre nőtt, s a pontozás a profikéhoz igazodott. (A menetszám emelkedése és a „meztelenség” kivételével ezek a módosítások azóta átgyűrűztek az „igazi” amatőr bokszba is.)
Ráadásként Vu úr a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) is el tudta adni friss kezdeményezéseit – a WSB mellett a szintén félprofi, de csapat- helyett egyéni szintű APB nevű sorozatot – és szabályait, úgy, hogy nem érkeztek a szokásos egészségvédelmi felvetések, viszont az új versenyek teret nyertek az ötkarikás kvalifikációban is. Hatalmas lépésként a profi kifejezést eddig szitokszóként használó sportági nagyhatalmat, Kubát az előző szezonban sikerült bevonni a WSB-be, s a Cuba Domadores – magyarul Állatszelídítők – nevű formáció azonnal a dobogó tetején végzett (legutóbb pedig a második helyen).
A mieink kezdetben, főképp a javadalmazás miatt bele-bele vágtak a WSB-be – az azóta hivatásossá lett Szellő Imre a memphisi és a milánói klubban szerepelt, Varga rövidebb ideig szintén az olaszokat képviselte, Bernáth pedig a kazah Astana Arlanst, az immár kétszeres győztest –, aztán kikoptak onnan (a szakmai vezetés sem erőltette a részvételt), az APB-ben pedig a veterán Káté Gyula az egyetlen képviselőnk. A döcögős olimpiai kvótaszerzés – momentán még senki sem jutott ki Rióba – újra előtérbe tolta a félprofi megoldást, így jött a képbe a felsorolt öt bunyósunk draftolása.
A decemberi kiválasztáson csak olyan nemzetbeliek vehetnek részt, akiknek az országában nincs klub, kérdés persze, hogy a közben tizenhatosra hízott mezőny tagjainak a tudásszintet, a súlycsoportokat és a költségeket tekintve mennyire lesz szükségük a magyarokra. Hiszen Algériának, Argentínának, Kazahsztánnak, Azerbajdzsánnak, Nagy-Britanniának, Kínának, Kubának, Lengyel- és Oroszországnak, az Egyesült Államoknak, Puerto Ricónak, Mexikónak, Venezuelának, Marokkónak, Üzbegisztánnak és Ukrajnának (ezen országok gárdái adják a mezőnyt) is megvannak a maguk jó bunyósai.
Kovács László szövetségi kapitány érdeklődésünkre így fogalmazta meg a hazai sportági vezetés drafthoz kötődő reményeit és céljait:
– Felsorolt legjobbjainkat a WSB mellett az APB ugyancsak december elsején esedékes kiválasztására is delegáljuk, mert azt szeretnénk, ha nem csak a világversenyeken találkoznának a félprofi ligákban pallérozódókkal. S bár a kijutás menete még nem tisztázott, de az olimpiai kvalifikációhoz is szeretnénk egy újabb lehetőséget keresni. Átnézve a csoportokat, a legnagyobb esélyt arra látjuk, hogy a lengyel, az ukrán, esetleg a marokkói csapathoz bekerüljenek most közülük ketten-hárman, ezért lobbizunk is. Hosszabb távon egy közös közép-európai WSB-gárda összehozása a cél, amihez jó alap a Boxing One csapatbajnoki sorozat.
Rövidebb távon azért megelégednénk egy-két riói kvótával.
(Magyar Idők / Deák Zsigmond)
