Mennyire figyeltek a tinédzser sportolók az olimpiára? Találtak maguknak példaképet? Mi az, ami a leginkább megmaradt az emlékezetükben az augusztusi tizenhat napból? Igazán autentikus helyszínen, az újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola hatodik osztályos tanulói között érdeklődtünk.
Majer Dániel • Az Aranycsapat kapusának, az olimpiai bajnok Grosics Gyulának a nevét viselő újbudai iskolában a tantermeket is bajnokokról nevezték el, ráadásul a „keresztapák”, „keresztanyák” időnként meg is látogatják a diákokat. Mások mellett Kovács Katalinnal, Benedek Tiborral, Vajda Attilával és Güttler Károllyal is találkoztak már a felső tagozatos korukra szinte kivétel nélkül igazolt sportolóvá váló fiatalok. Akik persze néhány nappal az iskolakezdést követően tanáraikkal még nem tudták megvitatni a riói történéseket, egymás között azonban már az olimpia alatt is folyamatosan cseteltek, így vélhetően nem lesz nehéz dolguk, amikor Ambrus Andrea testnevelő tanárnő a nyári játékokról szóló kérdőívet dug az orruk alá.
Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola épülete
A mifelénk különlegesnek mondható sportot űző Bence baseball-játékosként szinte az összes döntőt és valamennyi magyar aranyérmet látta a televízióban. A legemlékezetesebbnek Szász Emese szereplését tartotta, mert nem várt tőle győzelmet. Imre Géza párbajtőrezüstje és Hosszú Katinka 200 méter háton elért második helyezése kissé csalódottá tette a versenyeket a Balatonon néző fiút, akinek közeli rokona az olimpiai bajnok öttusázó Mizsér Attila, így természetes, hogy abban a sportágban sem lehet őt eladni. Egyelőre nem feltétlenül megalapozott reményei szerint a 2020-as tokiói játékoktól az olimpia programjában szereplő baseballnak köszönhetően egyszer ő is eljuthat a világ legnagyobb sporteseményére.
A nem olimpiai sportágat űző Luca és Lili rock and roll híján az úszást követte kiemelt figyelemmel, nem is csoda, hiszen másod unokatestvérüknek, Sebestyén Dalmának és az ő barátjának, Kenderesi Tamásnak is szurkolhattak. A lányok egyébként szívesen vennék, ha a rockyt – akárcsak a baseballt – előbb-utóbb felvennék az olimpia programjába.
Olimpikon rokona ugyan nincs, a játékokat megjárt edzője viszont annál inkább a párbajtőröző Mirtillnek, aki két éve a Honvédban vív, gyakran Imre Géza és Somfai Péter felügyelete alatt. „Nagyon szeretem őket és az edzéseiket. Imre Géza külön-külön is szokott velünk iskolázni, átbeszéljük a hibákat, nagyon pozitívan áll hozzánk” – mondja Mirtill, aki mentora olimpiai ezüstjét is nagyon szép eredménynek tartja, noha a nagy előnyről elveszített döntő után azért rendesen el volt szontyolodva. Osztálytársa, a szintén ezt a sportágat űző Anna úgy érezte, a riói versenyeket figyelve még jobban beleszeretett a vívásba, és a 2024-es játékokon már mindenképpen szeretne szerepelni.
Akárcsak a korosztályos válogatott kenus Uhrin Dávid, aki Bencéhez hasonlóan a Balatonon nyaralt az olimpia idején. Főleg a kajak-kenut figyelte, de az úszásba is belenézett. A női kajaknégyes aranyérmének és a Vasbányai, Mike kenukettes negyedik helyének örült a legjobban, az úszó Kenderesi Tamás bronzán pedig meglepődött.
Az olimpiai jártasságból jelesre vizsgázó hatodikosok
Ahogyan a kosárlabdázó Fruzsi is, aki óvodás korában úszott, de az nem nyerte el a tetszését, így inkább a kosárlabdát választotta. „Az olimpia alatt nagyon megszerettem az úszást, most már talán szívesen is csinálnám, de sok esélyt erre már nem látok. Egyébként Kapás Boglárka volt a kedvencem, korábban soha nem láttam még úszni, de egyből nagyon szimpatikussá vált” – mondja mosolyogva, majd az esélyesek gyengébb teljesítményéről szóló fejtegetésre reagálva hozzáteszi: lehet, hogy éppen bal lábbal keltek föl aznap, így a helyükbe képzelve magát teljes mértékben meg tudja érteni őket.
A sikerek mellett az olimpia árnyoldala is szóba került az iskola tornatermében zajló beszélgetésen. Tanulságos, meghökkentő és kissé szomorú volt tapasztalni, hogy miközben a hatodikos gyerekek a sportról diskurálnak, gondolataikban milyen nagy mértékben jelenik meg a dopping. Az atléta Linda például kijelenti: „A dopping nem jó, de ha valaki nem doppingol, akkor nincs esélye. Sokan doppingolnak, csak nem buknak le, akik pedig nem élnek a szerekkel, azoknak nem lesz sikerélményük. Én nem szívesen doppingolnék, mindenképpen megpróbálnám a nélkül, aztán meglátjuk, mire lesz elég…”
Erre mondják: kemény szavak, főleg 12 éves lány szájából.
A jó értelemben vett pozitív emlékeket, élményeket összegezve nem születik váratlan eredmény. A legtöbben az úszást követték figyelemmel, szorosan a nyomában következett a vívás. Hosszú Katinkát, Szász Emesét és Imre Gézát szinte kivétel nélkül minden diák megemlítette. Az olimpiákat egészen kicsi kora óta követő, kosárlabdázó Dorina is a háromszoros aranyérmes Iron Ladyt emelte ki a magyar sportolók közül, mondván, neki az ő személyisége a legrokonszenvesebb. A vívó Dávidra Imre Géza volt a legnagyobb hatással, s szívesen találkozna is vele. A korábban három évig úszó, majd kenura átnyergelő Bulcsú pedig az úszás és a vívás mellett sok birkózást is nézett, noha a bírókkal nem volt túl elégedett.
