Ötkarikás vakáció

Mennyire figyeltek a tinédzser sportolók az olimpiára? Találtak maguknak példaképet? Mi az, ami a leginkább megmaradt az emlékezetükben az augusztusi tizenhat napból? Igazán autentikus helyszínen, az újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola hatodik osztályos tanulói között érdeklődtünk.

Majer Dániel Az Aranycsapat kapusának, az olimpiai bajnok Grosics Gyulának a nevét viselő újbudai iskolában a tantermeket is bajnokokról nevezték el, ráadásul a „keresztapák”, „keresztanyák” időnként meg is látogatják a diákokat. Mások mellett Kovács Katalinnal, Benedek Tiborral, Vajda Attilával és Güttler Károllyal is találkoztak már a felső tagozatos korukra szinte kivétel nélkül igazolt sportolóvá váló fiatalok. Akik persze néhány nappal az iskolakezdést követően tanáraikkal még nem tudták megvitatni a riói történéseket, egymás között azonban már az olimpia alatt is folyamatosan cseteltek, így vélhetően nem lesz nehéz dolguk, amikor Ambrus Andrea testnevelő tanárnő a nyári játékokról szóló kérdőívet dug az orruk alá.

Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola épülete

Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola épülete

A mifelénk különlegesnek mondható sportot űző Bence baseball-játékosként szinte az összes döntőt és valamennyi magyar aranyérmet látta a televízióban. A legemlékezetesebbnek Szász Emese szereplését tartotta, mert nem várt tőle győzelmet. Imre Géza párbajtőrezüstje és Hosszú Katinka 200 méter háton elért második helyezése kissé csalódottá tette a versenyeket a Balatonon néző fiút, akinek közeli rokona az olimpiai bajnok öttusázó Mizsér Attila, így természetes, hogy abban a sportágban sem lehet őt eladni. Egyelőre nem feltétlenül megalapozott reményei szerint a 2020-as tokiói játékoktól az olimpia programjában szereplő baseballnak köszönhetően egyszer ő is eljuthat a világ legnagyobb sporteseményére.

A nem olimpiai sportágat űző Luca és Lili rock and roll híján az úszást követte kiemelt figyelemmel, nem is csoda, hiszen másod unokatestvérüknek, Sebestyén Dalmának és az ő barátjának, Kenderesi Tamásnak is szurkolhattak. A lányok egyébként szívesen vennék, ha a rockyt – akárcsak a baseballt – előbb-utóbb felvennék az olimpia programjába.

Olimpikon rokona ugyan nincs, a játékokat megjárt edzője viszont annál inkább a párbajtőröző Mirtillnek, aki két éve a Honvédban vív, gyakran Imre Géza és Somfai Péter felügyelete alatt. „Nagyon szeretem őket és az edzéseiket. Imre Géza külön-külön is szokott velünk iskolázni, átbeszéljük a hibákat, nagyon pozitívan áll hozzánk” – mondja Mirtill, aki mentora olimpiai ezüstjét is nagyon szép eredménynek tartja, noha a nagy előnyről elveszített döntő után azért rendesen el volt szontyolodva. Osztálytársa, a szintén ezt a sportágat űző Anna úgy érezte, a riói versenyeket figyelve még jobban beleszeretett a vívásba, és a 2024-es játékokon már mindenképpen szeretne szerepelni.

Akárcsak a korosztályos válogatott kenus Uhrin Dávid, aki Bencéhez hasonlóan a Balatonon nyaralt az olimpia idején. Főleg a kajak-kenut figyelte, de az úszásba is belenézett. A női kajaknégyes aranyérmének és a Vasbányai, Mike kenukettes negyedik helyének örült a legjobban, az úszó Kenderesi Tamás bronzán pedig meglepődött.

Az olimpiai jártasságból jelesre vizsgázó hatodikosok

Az olimpiai jártasságból jelesre vizsgázó hatodikosok

Ahogyan a kosárlabdázó Fruzsi is, aki óvodás korában úszott, de az nem nyerte el a tetszését, így inkább a kosárlabdát választotta. „Az olimpia alatt nagyon megszerettem az úszást, most már talán szívesen is csinálnám, de sok esélyt erre már nem látok. Egyébként Kapás Boglárka volt a kedvencem, korábban soha nem láttam még úszni, de egyből nagyon szimpatikussá vált” – mondja mosolyogva, majd az esélyesek gyengébb teljesítményéről szóló fejtegetésre reagálva hozzáteszi: lehet, hogy éppen bal lábbal keltek föl aznap, így a helyükbe képzelve magát teljes mértékben meg tudja érteni őket.

A sikerek mellett az olimpia árnyoldala is szóba került az iskola tornatermében zajló beszélgetésen. Tanulságos, meghökkentő és kissé szomorú volt tapasztalni, hogy miközben a hatodikos gyerekek a sportról diskurálnak, gondolataikban milyen nagy mértékben jelenik meg a dopping. Az atléta Linda például kijelenti: „A dopping nem jó, de ha valaki nem doppingol, akkor nincs esélye. Sokan doppingolnak, csak nem buknak le, akik pedig nem élnek a szerekkel, azoknak nem lesz sikerélményük. Én nem szívesen doppingolnék, mindenképpen megpróbálnám a nélkül, aztán meglátjuk, mire lesz elég…”

Erre mondják: kemény szavak, főleg 12 éves lány szájából.

A jó értelemben vett pozitív emlékeket, élményeket összegezve nem születik váratlan eredmény. A legtöbben az úszást követték figyelemmel, szorosan a nyomában következett a vívás. Hosszú Katinkát, Szász Emesét és Imre Gézát szinte kivétel nélkül minden diák megemlítette. Az olimpiákat egészen kicsi kora óta követő, kosárlabdázó Dorina is a háromszoros aranyérmes Iron Ladyt emelte ki a magyar sportolók közül, mondván, neki az ő személyisége a legrokonszenvesebb. A vívó Dávidra Imre Géza volt a legnagyobb hatással, s szívesen találkozna is vele. A korábban három évig úszó, majd kenura átnyergelő Bulcsú pedig az úszás és a vívás mellett sok birkózást is nézett, noha a bírókkal nem volt túl elégedett.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS