Az első asszót még nehezen, de megnyerte, a másodikban azonban határozatlan és – saját elmondása szerint – rémült volt. Kikapott, és a 16 között fejezte be a versenyt a női kardvívók között a 21 éves Márton Anna a riói olimpián.
reb • A közvetítésben többször hallhattuk, a különböző oldalakon olvashattuk, könnyű, de legalábbis kedvező sorsolást kapott az utánpótlásban szinte mindent megnyerő Márton Anna kardvívó élete első felnőttolimpiáján, Rio de Janeiró-ban. Ráadásul szobatársa, Szász Emese csodálatos vívással szerzett aranyérmet szombaton este, s a Panka becenéven ismert „kollegína” szívből örült a rutinos vívó győzelmének.
Márton Annának (balra) a csalódás jutott • Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI
Ám hiába a lendületet adó magyar siker vagy a tetszetős ág, azért a páston egyedül volt a lány, vállán a világ legjelentősebb sporteseményének minden terhével.
A legjobb 32 között a venezuelai Alejandra Benitez Romeróval találkozott, s rögtön 2-0-s hátrányba került. Hamar fordított azonban, s 14-7-re elhúzott, azaz a gyors műfajban csupán egyetlen tusra került a sikertől. Csakhogy elbizonytalanodott, s az ellenfél zsinórban hétszer talált. Mielőtt kardunkba dőltünk volna, 14-14-nél Panka vitte be a döntő tust.
Akkor arról beszélt, hogy nem lepődött meg a gyenge kezdésem, mert az első asszói ritkán mennek jól.
„Tizennégynél jött el, hogy ez megvan, s a következő feladatra gondoltam már. Nem tudom könnyen befejezni az asszóimat, nehezen megy a koncentráció, pedig az a vívásban elengedhetetlen” – nyilatkozta.
Hogy mennyire, azt a következő körben megtapasztalhattuk.
A francia Manon Brunet ellen megint nem kezdte jól a harcot, 8-5-ös vezetésénél következett az egyperces szünet. Csakhogy a francia sorozatban öt tust vitt be, s nem volt visszaút a határozatlannak látszó magyar lánynak, 15-12-re a rivális nyert.
Panka úgy érkezett a sportcsatorna helyszínen tartozó riporteréhez, mint aki legszívesebben kimenekült volna a világból. Olyan nehezen találta a nyilatkozáshoz elengedhetetlen szavakat, mint kicsivel előbb a remélt győzelemhez szükséges tusokat a páston.
„Nem voltak akciók, túlságosan erőből akartam vívni, az pedig nem a legjobb taktika – értékelt végtelenül szomorúan. – Gondolom, a nagy verseny miatt nem mertem azt hozni, amit tudok, pedig most biztosan nem volt rajtam akkora teher, mint a következő olimpián lesz. Merthogy remélem, szerepelek még olimpián. Őszintén, kicsit megrémültem, amikor megláttam magamat a nagy kivetítőn, és hallottam a hangokat. Pedig ezeket ki kellene tudnom zárni, ha már eljutottam idáig…”
A világranglista negyedikjeként Rióba utazó lány többet, sokkal többet akart elérni, mint a nyolcaddöntő. S azért igazán fájó a „kudarc”, mert rajta múlt…
