Az MMA Szövetség Csepel vezetőedzője, Priskin Pál másfél éve irányítja a „szigetországi” csapatnál folyó szakmai munkát, a tréner úgy véli, csak abból lehet nagy bajnok, aki a tehetség mellett szorgalommal, fanatizmussal, kellő alázattal rendelkezik.
A 47 esztendős Priskin Horváth Pál komoly ökölvívómúltra tekinthet vissza, csepeli színekben válogatottságig vitte, többszörös korosztályos magyar bajnok, kétszeres felnőtt ob-ezüstérmes. Olyan klasszisokkal meccselt, mint Isaszegi Róbert, Váradi János, Botos Tibor, Árvai Rudolf, Hassza András vagy Rózsa András. Viszonylag korán, 1985 környékén befejezte az aktív bunyót, ám maradt a sport közelében, a rendszeres tréning nem maradt ki az életéből.
– Nincs hiányérzetem, jó volt úgy, ahogy volt, büszke vagyok az eredményeimre – jelentette ki Priskin Pál. – Nem gondolkodom azon, mi lett volna, ha tovább folytatom. Ha valaki egyszer az ökölvívás szerelmese lesz, az nem múlik el, örökké tart. Viszont a boksz nagyon kemény, fanatikusnak és kicsit bolondnak kell lenni hozzá, hogy egy életen keresztül űzze az ember.
Az őscsepeli sportember edzői karrierjét tíz éve kezdte, többek között segített a Pitbulloknál Sándor Györgynek is. A soroksári bázison futott össze egykori csepeli ökölvívó sporttársával, Juhász Sándorral, aki munkát ajánlott számára a csepeli MMA-csapatnál.
– Örömmel fogadtam el a felajánlott edzői munkát. Boldog vagyok, hogy újra fiatalokkal foglalkozhatok, s megtaníthatom nekik ennek a csodálatos sportágnak a szépségeit – fogalmazott a tréner.
Aki látta már edzésen, versenyen Priskin Pált tanítványai körében, az észrevehette, versenyzői nem csak tisztelettel, de szeretettel is viszonyulnak hozzá.
– Arra törekszem, hogy ne csak edzőként, de amolyan pótapaként is figyeljem a tanítványaimat, szinte fiaimként tekintek rájuk. Úgy vélem, nem csak a győzelmek után kell a versenyző mellett állni, a vereségben is osztozom velük, akkor még nagyobb szükségük van a megértésre, a jó szóra.
Emocionális érzéknek sincs híján az MMA Szövetség Csepel trénere, érzi versenyzői rezdülését, rögtön kiszúrja, ha valaki egyéb problémák miatt nem tud az edzésre koncentrálni.
–
Kemény időket élünk, az anyagi gondok sokszor rányomják a bélyegüket a mindennapokra. Előfordul, hogy látom valakin, problémája van, hiába akar, fejben nincs ott az edzésen, máshol járnak a gondolatai. Ilyenkor inkább egy-két nap pihenőt javasolok, kérem, akkor jöjjön vissza, ha fejben rendben van, mert ezt a sportot nem lehet koncentráció nélkül űzni.
A fenti szavakból is kitűnik, a mester nem afféle korbácsos edző, nem izomból fogja a tanítványait, másfajta filozófiát vall a sporthoz való hozzáállásról.
– Ha valaki komoly célokat tűz ki maga elé, azt nem kell fanatizálni, magától tudja, mi a dolga. Ha ott kell állni a sarkában, s állandóan nógatni, az régen rossz, abból soha nem lesz komoly versenyző. A tehetség mellett a szorgalom, az elszántság elengedhetetlen.
