Az MTK fiataljait nevelő Sándor Károly Labdarúgó Akadémián jártunk, amely tizenöt éves fennállása óta Magyarország egyik legsikeresebb utánpótlás-nevelő intézményévé nőtte ki magát. Hogy mi az agárdi műhely titka, arról Tamási Zsolt szakmai igazgatóval és az U19-es együttes két játékosával beszélgettünk.
Majer Dániel • A Sporttudományok Nemzetközi Központjának felmérése szerint a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia található a legelőkelőbb helyen a magyar utánpótlás-nevelő központok közül azon a listán, amely a kontinens 31 bajnokságába adott labdarúgók szerint rangsorolja az intézményeket. Az Agárdon folyó szakmai munkába és mindennapokba az akadémia szakmai igazgatója és két játékosa nyújtott betekintést.
A délutánokat a pályán töltik az akadémisták
Az akadémián jelenleg 62 labdarúgó tanul, U16-tól az U19-es korosztályig. Bekerülni leginkább az MTK budapesti utánpótláscsapataiból lehet. „Az akadémia legfiatalabb korosztályának, az U16-osnak a magját az U15-ös együttes adja, ehhez igazolunk még játékosokat a megfigyelő hálózatunk segítségével. Az U17-es korosztályba már kevesebb, maximum négy-öt labdarúgó érkezik máshonnan, az U19-be pedig egyáltalán nem szerződtetünk” – foglalta össze az akadémia működését Tamási Zsolt szakmai igazgató.
„A talent-programunkban a fejlődésben legelőbb tartókat tudatos munkával igyekszünk felépíteni úgy, hogy az idősebbek között készülnek, közöttük játszanak mérkőzéseket, időnként az NB III-as vagy akár az NB I-es csapat edzésein is részt vesznek.”
A 2001 óta működő intézmény a kezdetek óta sikeresnek mondható, amelyet az akadémiák esetében nem a korosztályos bajnoki címek (bár ezekből sincs hiány), hanem az onnan kikerülő játékosok későbbi eredményei határoznak meg. Az első, 1984-es korosztály magja 2008-ban Kanta Józseffel az élen bajnoki címet nyert az NB I-ben, de a jelenlegi válogatottak közül is többen Agárdon végeztek, elég Gulácsi Péter, Németh Krisztián vagy Bese Barnabás nevét említeni. Utóbbi öccse, a 17 éves Balázs egyébként jelenleg is az akadémia növendéke.
Bese Balázs kapusként igyekszik bátyja nyomdokaiba lépni • Fotó: M4
„Elég izgága gyerek voltam, kicsiként sokat jártam a bátyám mérkőzéseire a szüleimmel, a végén pedig mindig beszaladtam a pályára, függetlenül attól, hogy nyertek vagy kikaptak. Szerintem ennek sem az edzők, sem ő sem mindig örült, főleg vereség után – mondta mosolyogva az egyébként kapus Balázs, aki edzője elmondása szerint rohamosan fejlődik, nemrég az U19-es válogatottba is meghívták. – A fő célom a Premier League, az angol első osztály, oda szeretnék egyszer eljutni.”
A társaihoz hasonlóan heti hét edzésen vesz részt hétfőtől péntekig, szombaton pedig többnyire az U19-es csapat kapuját védi. A tréningek mellett – mint minden tinédzser – iskolába jár. A különbség annyi, hogy neki elég csak felkelés után a szomszéd épületbe átbattyognia melegítőben, valamint kedden és csütörtökön délelőtt külön kapusedzés szakítja meg a tanórák menetét.
Az akadémiai lét pozitívumait Balázs is kiemelte, mondván: nagyon összekovácsolja a csapattársakat, hogy minden nap együtt vannak, együtt esznek, együtt járnak iskolába, a nap végén pedig együtt kapcsolódnak ki, biliárdoznak, csocsóznak, filmet néznek. De a rengeteg lemondásra is felhívta a figyelmet, ami a profivá váláshoz kell. „Eleinte nehéz elszakadni a családtól, önállósodni, főleg ilyen fiatalon. Eleinte – akárcsak a bátyámnak – nehezen ment, de aztán belejöttem.”
Balázs szavait csak megerősíteni tudta Schafer András, az U19-es csapat támadója. „Olyanok lettünk az itt töltött eddigi három évem alatt, mint a testvérek, gyakorlatilag mindent együtt csinálunk. A rossz oldala viszont az, hogy a régebbi barátainkkal ritkán tudunk találkozni. Persze itt is kötöttem közeli barátságokat, velük biztosan az akadémiai évek után is tartom a kapcsolatot, de a többiekkel is megmarad a jó viszony” – mondta a barátnőjét is csak hétvégente, a szombati mérkőzések után látó András, ugyanis az akadémia labdarúgói hétfő reggelig hazamehetnek a családjukhoz.
Schafer András testvéreiként tekint a többiekre • Fotó: M4
És hogy mi lehet a siker kulcsa? „Jó tíz éve ugyanaz a stáb dolgozik itt, egy-két ember érkezett csupán az elmúlt esztendőkben. Letisztult a képzési filozófiánk, minden kollégánk tudja, mit és milyen módszerekkel szeretnénk elérni. Nagyon összehangolt, jó munka folyik, a budapesti, alsóbb korosztályok is ugyanezen filozófia szerint készülnek, megfigyelhető tehát az egymásra épülés, valamint a felnőttcsapatban is ügyelnek arra, hogy beépítsék a tehetségeket” – mondta Tamási Zsolt.
Mindemellett a jó hangulatra sem lehet panasz. „Itt élek velük hétfőtől szombatig, a tisztelet természetesen megvan, de nagyon figyelünk arra, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, jó hangulatban tudjunk együtt dolgozni. Természetesen ha arra van szükség, fegyelmezzük őket, vagy leülünk velük beszélni, de nyugodtan mondhatom, hogy igazán családias a légkör nálunk.”
Honlapunk Sándor Károly Akadémián tett látogatását az M4 Sport Jövünk! című magazinműsorában, szombaton reggel 9 órakor meg is tekinthetik.
