Gyermekkori álmát váltja valóra a húszéves Puhalák Szidónia, aki a Győr felnőtt kézilabdacsapatában kezdte meg az évadot. A Ferencvárosnak lőtt gólja után szinte lebeg a boldogságtól, de többek között a Bajnokok Ligája-bemutatkozás és a felnőttválogatottság még hátra van a bakancslistáján.
reb • Kereken húsz év az átlagéletkor a Győri Audi ETO felnőtt női kézilabdacsapatánál a balszélső posztján: a 21 évével már „rutinosnak” számító, kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Korsós Dorina mellett a 19 éves Hársfalvi Júlia és a nyáron Mosonmagyaróvárról érkező Puhalák Szidónia (20) várja a labdát a társaktól.
Puhalák Szidónia épp Korsós Dorinát öleli át • Fotó: Kovács Anikó
„Már az előző bajnokság alatt is többször együtt edzetten a csapattal, heti kétszer-háromszor, attól függően, hogy a vezetőedző, Ambros Martín mikor számított rám. Azaz, már megismertem a társakat – mondja Puhalák, akinek a szerződtetését még tavasszal jelentették be az ETO-nál. – Bár a kisgyerekek általában nem tudják pontosan, mit akarnak csinálni, én már tízévesen is tisztában voltam vele, hogy itthon a Győr, a Ferencváros és a Dunaújváros a három legjobb klub. Így aztán az egyik álmom vált valóra azzal, hogy Győrben játszhatok.”
Puhalák kilenc esztendősen Mórahalmon, Ördögh Erzsébet testnevelőnél ismerkedett meg a kézilabdával, ahonnan hamar Szegedre vezetett az útja. Tizenhat éves korában Kirsner Erika klubvezető hívására Vácra igazolt. Sérüléstől, térdműtéttől sem mentes két évet töltött ott, ám nem sokszor számítottak rá a felnőttek között, így Róth Kálmán hívó szavára a Mosonmagyaróvárban folytatta. Az első évad itt sem sikerült fényesre (hónapokat hagyott ki betegség miatt), ám a másodikban már felhívta magára a figyelmet, és szinte egyenes út vezetett Győrbe.
A világ egyik legjobb csapatában persze minden különbözik attól, amit a korábbi állomáshelyeken megszokott.
„Teljesen más, amikor nem az a kérdés, hogy tizedik vagy tizenegyedik leszel a bajnokságban, hanem mindenhova esélyesként utazol. Ráadásul itt Görbicz Anitától lehet tanulni, de tulajdonképpen felsorolhatnám az egész csapatot, mert mindenki remek játékos. Éppen a napokban beszélgettem Danyi Gábor edzővel arról, hogy még érződik rajtam a megilletődöttség. Tényleg így van, le kell küzdenem a gátlásaimat, a visszafogottságot. A minél jobb eredmények mellett annak örülnék igazán, ha egyénileg is tovább fejlődnék.”
Mivel hárman szerepelnek a balszélső posztján, meg kell osztaniuk a játékidőt, aminek Puhalák szerint van előnye és hátránya is.
„Fiatalok vagyunk, mindenki szeretne minél többet játszani, ha nem is feltétlenül húsz percet. Ugyanakkor jól megértjük egymást, és segítünk a másiknak, mert a legfontosabb úgyis a csapat sikere. Én az első itteni évemben végképp minden percnek örülök. Ha kettő jut egy meccsen, akkor annyinak.”
No, meg a góloknak, mert persze azok éltetik. Már a Kisvárda elleni szezonnyitón szerzett három találatra is szívesen gondol vissza, a rangadón a Ferencvárosnak lőtt gól pedig különösen kedves a számára.
„Annyira boldog voltam, hogy a meccs után le sem lehetett lőni” – idézte fel széles mosollyal a szombat estét a balszélső, akit feldob, ha négy-ötezer ember előtt léphet pályára.
A győri szerződés már kipipálva, ugyanakkor az a nagy álma, hogy a Bajnokok Ligájában lépjen pályára, illetve, hogy a korosztályos együttesek után a felnőttválogatottba is meghívják. Ahogyan mondja: vannak még céljai.
