Az osztrákok is kedvet kaptak az olaszoktól a legendás raliautók és sofőrjeik bemutatására. Ugye a immáron 12 következő Rally Legend klasszikusan a san marinói hegyekben van, rendes rali lebonyolításban – több száz autó részvételével. Ezenkívül a kincset érő autók a múzeumokban, a gyűjtők garázsában, vagy pedig a veterán versenyzésben megszokott átlagtartó vagy 1/100 versenyeken csodálhatóak meg.
GALÉRIA
A sógorok a stájeri saalfelden-i központtal szervezték meg a saját szájuk íze szerinti rendezvényt. A kisváros 2000 méter feletti hegyek által körülölelve (bár ezt csak szombat kora délután láttuk meg), az út már odáig is lélegzetelállító volt.
Megérkezve tartottuk magunkat az emailhoz – keressetek minket a Sparban. Nem hittük, de tényleg, a bevásárló központ fedett garázsszintjén volt a szervizpark, és a kísérőrendezvények egy része is. A pultban meg nemes egyszerűséggel a sajtóigazolványra bólintottak, hogy oké. Se passz, semellény se kocsi matrica (na ettől megijedtünk, majd latba kell vetnünk az összes nyelvtudásunk). A parkolóban már ott ácsorgott a mezőny egy része, a helyi Ferjáncz Attila Franz Witmann Ex-Integraléja nyitotta a sort. Majd a két Peugeot a 205 T 16-al a 80-as években állandó VB résztvevő , majd 85-ben német bajnok Kalle Grundel-el, és a 206 WRC – Grönholm világbajnoki autója – stílszerűen egymás mellett, és sok-sok Audi. A ,,fókuszpontba” a négykarikás márkát hirdették meg, és annak egyik leghíresebb pilótáját az augsburgi püspök sofőrjét, magát Walter Röhl-t. Nos ő nem jött el, de voltak szépen karbantartott, és egyedi autók is (rövid, hosszú, kocka, Safari is). A békakocsiból az Alpine A 110-ból rögtön három példány is, ilyent utoljára a Monte Historicon láttam, ez az igazi vadászterülete.
A legegyedibb autó, ha ilyet lehet mondani egy rakás ex-gyári autó között, a csehektől érkezett a négy Skoda közül egy MTX 160 RS. Nos, ez nekem nem mondott semmit, bár Csurja Jani kollégám elmorzsolt a telefonban egy könnycseppet említésére, de ott azért utána jártam. Ezt az autót a Metalex fejlesztette, a gyári 130 LR-ek ellenében, a debütáló versenyén a 84-es Valaska Zimán Blahna verte a gyáriakat több perccel. Mindössze 3 azaz három darab épült belőle. És hogy mi az érdekessége igazán? Hogy egy Lada VFTS motor dolgozik benne! Volt egy VFTS is, szintén a csehek hozták, hát olyan igazinak tűnt, nem csalós magyarnak.
A pénteki estére csak shakedown-t szerveztek, a város közeli helyi autóklub vezetéstechnikai centrumában (itt volt szombaton két gyors is). Kiválóan belátható helyszín, a nézők biztonságban, és egyszerre 4-5 autó is a pályán – nem rali pálya, de közönségcsalogatónak kíváló. Nem győztem kapkodni a fejem, összeeresztették a Renault 5 turbót a GT3-as Porschéval, az Opeleket az Audikkal, és ahogy jött az este a tempó úgy nőtt. Na jó, az is kiderült hogy a Snijers féle Bastos-os M3-asban nincs gátló, de üvölt, és hogy azért a gentleman driver csak a belátható kanyarokban megy keresztbe, kivéve ha az egy Lotus Cortina.
És hát itt volt a Legend hőse a CigányKőváryBalázsÖcsi keverék Paolo Diana a lehegesztett difis 131-es Fiat Abarth-al. Na ő tényleg csak keresztben, és még a hideg helyiek is csóválták a fejüket mosolyogva, kár hogy szombatra elfogyott a muníció.
Szombat reggel folytatódott az éjjeli eső, így a reggeli tájcsodálat még elmaradt, egy kollégiumban laktunk, hát nem egy veszprémi feeling volt az biztos, bár a reklámozott WIFI nem ment. A gyorsokat nehezen tudtuk belőni távolságra, de látszott, hogy mind a 16 a város környékén van. Hát igen, a néző centrikusság az olaszokhoz hasonlóan működött, ugyanis 5-10 percre voltak egymástól!
Elsőre a második gyorsot választottuk, 30 m-re a főúttól a patak mellett kanyargott egy fehér aszfaltos kerékpár út. Vagy reggel volt még vagy a vizes gumi hiánya, de itt nem vitézkedtek annyira a legények, talán csak a gyári Datsun 240 Z sport és az újak. Mert voltak ,,korunkbeliek” is. A szemtelenül fiatal, a tavalyi Veszprém ralin, első murvás versenyén komolyat villantó, Chris Brugger a BRR-es Fabia Super 2000-el, és a civilben a saschenringi tanpályát vezető ex-VW gyári pilóta Ruben Zeltner a Porsche 997 GT-3-al – persze ezeken nem dobfék volt. Ha már német VB pilóta, itt volt a 97-es Montés McRae autóval Aaron Burkart is.
A következő szakasz egy klasszikus hegyi szakasz volt, oda-vissza. Hát a visszával volt gond, elmelegedett a fék mindenkinek, ettől olyan etap ízű volt, de mivel hajtűkanyarral kezdődött-végződött azért jól szórakoztunk. Fotózni nem igazán lehetett mivel magán az egész versenyen nem sok biztonsági, és rendező volt, így a kisgyerekes apukák, 13 centire megállva a pályától esernyővel, simán beálltak eléd. na itt látszik hogy nincs komoly verseny a környéken, fel sem fogták, hogy baj is lehet…
A három gyors után még bőven volt szakasz hátra, mi beugrottunk a szervizparkba körülnézni, és enni egy echte Wiener Schnitzelt potom 3, 75 Euróért (ja kérem jobban élünk), majd a külvárosi gyorsok egyikére mentünk. Itt dejavu-nk volt a jó öreg Semperit ralik érzésében, egysávos – fák közötti szakaszból jöttek be a pajták közé, szigorúan a karámok között. A mezőny fogyott, és mintha össze-vissza jöttek volna, az nem derült számunkra ki, hogy szervizidő hogy mikor, talán ennek is köszönhetően.
Az utolsó szakasz az óvárosban volt, ott ahol péntek este a parc fermé meg a reggeli rajt is. Ez a főtér a polgármesteri hivatallal, régi épületek, hangulatos kocsmák – no comment. Aztán szombat négytől fogták, és lezárták a belváros utcáit. Gumifüst, durrogás, hangok, ízek, formák – minden ami kell. Mert ez kell(ene) mindenhol…
