Rendhagyó csapatépítő és közösségkovácsoló programot szervezett Kállai Ákos utánpótlás-kapitány és a szövetség a korosztályos öttusázóknak: néhány napig Tatán „drámatáborozott” a krém, ahol szituációs játékokon vettek részt a sportolók, és még rapszövegeket is írtak.
reb • „A mi fiataljaink is jóban vannak, kedvesek egymással, de nem annyira egységesek, mint másutt. Mintha a fűszer hiányozna a munkából: az egymásért küzdés” – nyilatkozta honlapunknak még szeptemberben, a junior öttusa-világbajnokság után Kállai Ákos utánpótlás-kapitány. Már akkor előrevetítette a fiatal sportolók körében komoly kételyeket kiváltó ötletét, miszerint drámapedagógiai eszközökkel kellene még közelebb hozni egymáshoz a sportolókat.
• Forrás: MÖSZ
A szavakat azóta tettek követték, s nemrég megtartották Tatán a drámatábort, amelyben Schermann Márta színházi rendező volt a huszonöt fős csapat segítségére: helyzetgyakorlatokat, szituációs játékokat tartott az öttusázóknak, akiknek még rapszöveget is kellett írniuk. A nagy létszám miatt két csoportba osztva dolgoztak, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne kerüljenek ugyanabba a csapatba az egy klubból érkezők, s nemek, valamint kor szerint is bontották a 15-21 éves sportolókat.
„Ahogyan az sejthető volt, kétkedve fogadták a fiúk-lányok a drámatábort – jegyzi meg Kállai. – Értetlenkedtek, miért lennének általa jobb öttusázók, nem akartak jönni, helyette inkább edzenének, és még sorolhatnám a kifogásokat. Úgy tapasztaltam, hogy a végére viszont mindenkinek megtetszett a foglalkozás, inkább azt fogalmazták meg kritikaként, hogy a két csoport miatt nem tudtak mindenkivel jobban megismerkedni.”
A társaság tagjai nyilván tudják egymásról, ki kicsoda, de a mindennapokban nem ilyen szituációban találkoznak, vagy eleve ritkábban, ha például más egyesületben szerepelnek. Kállai szerint a tábor végére régi barátságok elevenedtek fel, vagy újak köttettek.
„Csapatépítésnek nagyon jó volt – mondja ezt már Tomaschof Soma, a BHSE utolsó éves juniorja. – Én sem fogadtam túlzottan lelkesen a tábort, azt gondoltam, hogy az elején kapunk valami szövegkönyvet, hogy a végére megtanuljuk az előadást. Végül ennél izgalmasabb társas feladatok vártak ránk, igaz, azért darabot is megtanultunk. Szerintem eleve is jó csapat vagyunk, de tényleg még jobban összehozta a társaságot a közös program.”
Aki akart, a foglalkozások mellett edzett: a többség futott vagy úszott, kondizott, edzőket azonban nem hívtak Tatára: nem akarták azt az érzetet adni a fiataloknak, mintha edzőtáborban lennének.
„Régebben akkor is jobban tudtak küzdeni egymásért a sportolók, ha esetleg nem voltak igazán jó viszonyban, úgy érzem, ebben kell előrelépnünk – veszi vissza a szót Kállai. –Hiába barátságosak, kedvesek egymással a mostani fiatalok, valami plusz hiányzik. Nem vagyok naiv, tudom, hogy néhány drámapedagógiai óra nem old meg minden, de ajtót nyitottunk az előkerülő kérdéseknek.”
