A nagy izgalom már a múlté, de persze még korántsem érzi természetesnek Lakatos Rita, hogy 16 évesen a Bajnokok Ligájában szerepel a Győri Audi ETO csapatával. Edzője, Danyi Gábor szerint nagyon kell figyelni az irányítóra, aki a sportág egyik legnagyobb tehetsége.
reb • Kétségtelen, Győrben Dunát – vagy Rábát – lehetne rekeszteni az ígéretes kézilabdázókkal, így aztán nem egyedi, ha valaki utánpótláskorúként a felnőttekkel edz. Lakatos Rita azonban kilóg a sorból: a 16 éves irányító már másfél esztendővel ezelőtt – amikor a Görbicz Anita-ösztöndíj apropóján először írtunk róla – a legjobbakkal gyakorolt. Egy hónapja kizárólag a felnőttcsapat edzéseit látogatja, és pályára lépett a Bajnokok Ligájában, a Sävehof elleni 26-18-as sikert hozó mérkőzésen.
„Igazából nem számítottam rá, hogy lehetőséget kapok, de nagyjából öt perccel a vége előtt szóltak a csajok: Ambros (Martín, a vezetőedző – A szerk.) számít rám. Még csúszott a kezem az izzadságtól, az első támadásban érződött is, aztán talán megálltam a helyem. Nagyon könnyű volt irányítani a társakat, mindegyikük rendkívül képzett, jó játékos.”
Ahogyan Rita mondja, már nem volt benne olyan nagy izgalom, mint amikor például először csatlakozott a felnőttcsapathoz. „Könnyű átvenni a nyugalmukat. A meccsen persze ölni tudnának a többiek, de akkor is higgadtak, és ezt is eltanulhatom tőlük.”
S talán még valamit, a csibészséget. Korábban edzője, Danyi Gábor úgy nyilatkozott Lakatosról: túl jó kislány, és több vagányságra van szüksége.
„Jelentem, változott – nyugtázta örömmel a fejlődést a mester. – Az a nagyon furcsa helyzet állt elő, amikor az edző örül, hogy a játékosa rossz útra tért. Persze itt csak egészséges önbizalomról beszélünk, amely szükséges is a pálya közepén. A sportszerűség határain belül persze, de igenis ki kell használni az ellenfél gyengéit, és Rita egyre inkább így is tesz. Mindamellett megőrizte a hihetetlen munkabírását, szorgalmát, ezek mind magasan az átlag fölé emelik.”
A Dunaszerdahelyről induló lány nem érzi, mennyivel lett vagányabb, viszont a gondolkodásmódjáról tudja, átalakult.
„Rájöttem, ha mindig azon görcsölök, hogy jaj, jó ég, mi történik, nem haladok előre. Az a fontos, hogy a csapat eredményes legyen, én pedig fejlődjek. Nagyszerű játékosoktól tanulhatok, iszom a szavukat. Egyébként könnyű új dolgokat elsajátítani, csak aztán olyan gyorsan megvalósítani, mint ők, hozzájuk hasonló természetességgel – na, az nehéz…”
Bár mindenki kedves vele, s ő is egynek érzi magát a csapatból, azért akadtak kedves pillanatok. Például, amikor először találkozott a klasszis poszttárssal, Groottal. „Hello, Nycke vagyok! Óh, hát igen, tudom, én meg Rita…”
Danyi reméli, hogy a tanítványa egyre nagyobb feladatokat kap a Győrben. Ugyanakkor hibának tartaná, ha azt várnák el tőle, hogy szinte átmenet nélkül állja meg a helyét a Bajnokok Ligájában, azon a nagyon magas színvonalon, amely a Rába-parti társaság sajátja. Éppen ezért fontos, hogy előbb a korosztályában, majd a felnőtt élvonalban bizonyítson. Rita sem véletlenül jelzi: a szerdai Siófok elleni csatában „elkéretőzött Ambrostól”, hogy a juniorok között is szerepelhessen. Hiszen a legjobbak között öt-tíz perce van csupán megmutatni, mit tanult, annyi idő alatt pedig nehéz belelendülni. A korosztályában viszont – amely egyébként idősebb, mint ő, hiszen Lakatos ifjúsági korú, nyáron az U17-esekkel nyert Európa-bajnoki bronzérmet – téthelyzetben alkothat.
Szerénységére, személyiségére pedig zárásként álljon itt egy történet az edzőtől.
„Nemrég az edzés végén odajött hozzám Rita, és megkérdezte: Ugye már nem vagyok annyira balfék? Megnyugtattam: persze, hogy nem. Nagyon nem az. Jól halad, a Bajnokok Ligája-debütálással az első lépcsőt meg is tette a rögös úton. Vigyázni kell rá, és persze nagyon odafigyelni, mert rengeteget fogunk még hallani róla. Nagy értéke a magyar kézilabdának.”