A magyar labdarúgás ,,ős-dzsumbujában” az egyik legelfogadottabb (nem meghirdetetten, persze) gyógymódok egyike az edzőbuktatás. Elvégre – állítják, akik ezt az abszolút helytelen gyakorlatot igyekeznek két, ejnye-bejnye között elkerülhetetlennek hirdetni – a csapatot nem lehet lecserélni. Főleg nem szezon közben. (Bár például a tavalyi idényben, a nagy múltú Vasasban volt idő, amikor egyidejűleg negyvennyolc (48) játékost foglalkoztattak. Onnan akár kétcsapatnyi labdazsonglőrt is el lehetett volna egyidejűleg kergetni – biztos jót tett volna a maradók hangulatának meg a kasszának is…)
Szóval ez a legbiztosabb módszer, hiszen ezt gyakorolják a jelenkori magyar labdarúgás hatalmasságai, szinte kivétel nélkül. Egy pillanat alatt átvillant bennem ez a sehova nem vivő, csak további, rossz vért szülő gyakorlat, amikor arról olvashattam, hogy a szombathelyiek magyar szinten vitán felül jó játékosa, Kenesei Krisztián csereként állt be az Újpest ellen, gólt lőtt, majd visszarohant a kispadra és tüntetőleg helyet is foglalt ott.
Abban a pillanatban ,,beugrott” nekem: Artner Tamásnak vége, csak idő kérdése, hogy mikor olvashatjuk a szabvány szöveget: Artner Tamás és a Szombathelyi Haladás vezetősége közös megegyezéssel szerződést bontott.
A cikk folytatódik..! kattintson ide!
