A magyaros labdarúgó sztárallűrök legújabb gyártója és forgalmazója minden kétséget kizárólag Rudolf Gergely. A debreceniek csatára már a sokadik alkalommal tör borsot gazdái orra alá, akik most már az utolsó utáni esélyek megadásánál tartanak. Megkockáztatom: mindhiába.
Ez a meglehetősen öntörvényű fiatalember ugyanis már számos alkalommal felrúgta a profi labdarúgóként rá nézve – elvileg – kötelező, írott és íratlan szabályokat. Elkötelezte magát egy játékosügynöknél, amely szerződés aláírását követően csak az ügynökön keresztül tárgyalhatott volna új szerződésről. Ám nem így történt. Ő „meggyőzte” debreceni gazdáit, hogy magánakciójával mindenkinek csak a legjobbat akarta. Az egyetlen ember, akit nem vett le a lábáról, az Vladan Filipovics, az ügynöke. Ő nem alkudozott Rudolffal, hanem beperelte a FIFÁ-nál.
S mit csináltak a debreceni vezetők? Elkezdték a nyilvánvalóan „nem egészen” korrekt játékos kegyeit keresni. S ahogy az lenni szokott, a másik oldal, tehát Rudolf újabb és újabb fricskákkal jelzi, hogy ő gyakorlatilag mindent megtehet. Többek között azért is, mert a Genoa csapatától felvettek bizonyos („természetesen” ismeretlen nagyságú) összeget azért, hogy Rudolf nyáron a lehető legjobb állapotban vehesse fel a munkát új csapatában.
Ehhez azonban egy kőkemény profira is szükség lenne. Rudolf azonban inkább mimózát játszik. Mindig van valami baja, s a LOKI vezetői pedig – immár kényszerpályán lévén – újabb és újabb, elvtelen kompromisszumokat kötnek. Pedig tudhatnák, ebből a kényszerházasságból már nem sok jó születik. Ha netán a bajnokság hajrájában Rudolf egy-kétszer még be is találna, s akár még a bajnokságot is megnyernék, az erkölcsi rombolás, amit ezek az akciók jelentenek, sokkal többet árt a csapatnak, mint használ az esetleges bajnoki cím.
Herczeg András és főnökei akkor tették volna a legjobbat, ha Rudolf téli szerződéskötését követően nem tárgyalnak a Genoával és nem vesznek fel nyilvánvalóan jelképes összeget „karbantartásáért”, hanem sokkal keményebben és egyértelműen teszik a helyére a vitán felül tehetséges, ám emberileg meglehetősen gyengécske, ingatag fiatalembert. Erre azonban alighanem még sokáig hiába várunk, hiszen e változat bekövetkezése Magyarországon talán soha nem valósul meg. Arról pedig végképp nem akar senki beszélni, hogy ez a morális gyengeség-sorozat az egyik legfőbb oka annak, hogy a magyar labdarúgás ott totyog, ahol éppen van.
Az ügyben az egyetlen korrekt magatartást Rudolf ügynöke, Vladan Filipovics tanusította: nem alkudozott! Ha a LOKI a maga helyzetén és lehetőségein belül hasonlóan áll a dolgokhoz, Rudolf ma vagy a fakóban edzeget vagy az első csapatban szántja fel hétről hétre a pályát, mindenféle „blikkes” sirámok csöpögtetése helyett.
Bár magyaros viszonyaink között nagy merészségnek számít, mégis megkockáztatom: Rudolf Gergely nem fogja kitölteni a négyéves szerződését új klubjánál. S nem azért, mert valamelyik angol vagy német élcsapat kivásárolja a Genoától…
