Könnyed interjú a sportigazgatóval.
Matthias Sammer, a Bayern sportigazgatója a TZ-nek adott interjúban a fiatalkori botlásokról, igazi barátságokról és félelmekről beszél.
Hogy néz ki önnél egy tökéletes nap?
Sammer: ,,Felkelni reggel, tudva, hogy mit kell aznap csinálni. Jóllakva lenni, jól dolgozni. Este a családdal vacsorázni, kikapcsolni és egy jót aludni.”
Mikor cserélt utoljára kereket?
Sammer: ,,Még soha életemben nem cseréltem kereket. Ez van, de a trabimnak nem volt pótkereke.”
Melyik tantárggyal voltak gondjai az iskolában?
Sammer: ,,Az állampolgári ismeretekkel, ilyenünk is volt. Valamint a fizikával és a kémiával.”
Mikor volt először részeg?
Sammer: ,,16 évesen, ifi játékosként. Ez volt az első karácsonyi ünnepség a felsőbb évesekkel. Cseresznye whiskey volt, de semmi ennivaló. De ez nem csak berúgás volt, hanem szinte már kóma.”
A Sammer-háznál ki a szigorúbb, a Mama vagy a Papa?
Sammer: „A Mama szigorúbb, de haladóbb gondolkodású. Ha rajtam múlt volna, még az érettségi se jött volna össze a gyerekeknek.” (nevet)
Melyik volt élete legjelentősebb napja?
Sammer: ,,Egy alapvetően jelentős nap volt számomra 1989. november 9. A berlini fal leomlása. Ezt fontosnak tartom.”
Mit jelent Önnek az igazi barátság?
Sammer: ,,A jó gondolatok megosztásának mikéntje, a bizalom és az, hogy ne helyezze magát előrébb a barátságnál.”
Milyen foglalkozást gyakorolna, ha nem jött volna össze a foci?
Sammer: ,,Gépalkatrész-szerelőnek tanultam. De kétlem, hogy gyakorolnám. Ha nem lett volna foci, fel kellett volna találnom.”
Mi rémiszti meg, ha este megnézi a híreket?
Sammer: ,,Kisgyerekként féltem a hidegháborútól. A nyugat és kelet helyzetétől, a nukleáris fegyverektől, és egy lehetséges háború bekövetkeztétől féltem. Manapság pedig rossz belegondolni abba, ha bármi történne a családommal. Tudom, minden múlandó.”
Van olyan kérdés, amit utál hallani a 90 perc után?
Sammer (sokáig gondolkodik): ,,Megkérdezem magamat, az újságírók egyáltalán miért kérdeznek meg embereket. Például szívesen nézek beszélgetős műsorokat. Engem ezekből nem maguk a beszélgetések érdekelnek, hanem az emberek, akik valamit teljesítettek. Nem akarok olyan emberekről hallani, akik a köztudatban állítólagos sztárként jelennek meg, akiknél az ember megkérdezi: Mi van nekik a hírességen kívül, szépség? Mi a valós teljesítmény mögötte? A jók általában nem járnak ilyen műsorokba.”
