Az Eau Rouge-Raidillon kanyarkombináció Spában (Forrás: XPB Images)
Technikai igénybevétel
Források: FIA, Pirelli, Brembo, McLaren, saját mérések és becslések
* Közepesen megtankolt autóval, padlógázas kanyarok nélkül
Spában gyakran esik, és a meteorológusok szerint a nyári szünet utáni első nagydíjhétvége is legalább részben csapadékosan alakul majd – pénteken csendesebb esőzések, vasárnap pedig egy hevesebb zápor várható, amelyek szünetében részleges napsütésre, illetőleg 22-24°C-os levegőhőmérsékletekre lehet számítani. Felhívnánk azonban a figyelmet az Ardennek hírhedten változékony időjárására, amelynek következtében az előrejelzések ezúttal a szokásosnál kissé bizonytalanabb lábakon állnak.
A vonalvezetés kritikus pontjai
Eau Rouge-Raidillon (2-estől a 4-es kanyarig) – különösen fontos kanyar
Az erősebb motoroknak és a kisebb leszorítóerőnek köszönhetően az „Eau Rouge” tavaly ismét a régi fényében tündökölt – megint igazi kihívást jelentett padlógázzal bevenni. Idénre épp a gyors kanyarokban javultak az autók a legtöbbet, tehát (szárazon) ezúttal elvileg jóval kevesebb „biztonsági gázelvételre” lesz majd szükség a domb lábánál, a jobbos ív előtt. A beláthatatlan kijárat mindazonáltal továbbra is változatlan nehézséget jelent, ahogy a kombináció jelentősége sem csökkent: itt lehet igazán helyzetbe kerülni egy Kemmel-egyenesben történő előzéshez.
Les Combes (5-ös kanyar) – jó előzési lehetőség
Az egyenesben megkezdett manőverekeket legkésőbb az emelkedő tetején, a Les Combes középgyors, jobb-bal-jobb csiki-csukijában fejezik be a versenyzők, amelynek bejárata egyike a pálya két nagyszerű előzési pontjának – a másikkal ellentétben ezt megelőzően DRS-zóna is segíti a pilótákat.
Pouhon (10-es és 11-es kanyar) – különösen nehéz kanyar
A Pouhon egy újabb villámgyors és beláthatatlan kijáratú kanyar, ami viszont az Eau Rouge-Raidillonnal ellentétben sosem volt padlógázas. Ez a legnagyobb próbatétel a gyors fordulókban szükséges autóegyensúly számára, az őt megelőző és az őt követő középgyors kanyarok sorával együtt pedig Spa egyik esszenciáját is alkotja egyben. Lényegi része már az első felének a végén, a lapos rázóköveken befejeződik – a 11-ben nincs érdemi kanyarcsúcspont, midőn a versenyző teljes gázzal folytatja a 10-esben megkezdett ívet, egészen a 11-es kijárati kerékvetőjéig.
Paul Frere-kanyar (15-ös kanyar) – különösen fontos kanyar
A korábban Stavelot 2-nek nevezett jobbkanyar szintén igényel némi gázelvételt, és mint a sikánig tartó, számos töréssel – köztük a Blanchimont-nal – tarkított, hosszú padlógázas szakaszra vezető ív, kiemelt jelentőséggel bír a versenyen. Kijáratánál a mezőny tagjai gyakran mind a négy kerékkel elhagyják a pályát, ezért azonban – eddig – nem osztottak büntetéseket.
Buszmegálló (18-as és 19-es kanyar) – jó előzési lehetőség
A Buszmegálló-sikán rendkívül kemény féktávja DRS nélkül is kiváló előzési pontként szolgál a futamokon, maga a lassító pedig nagyon oda nem illőnek tűnik a lendületes kör végén: a jobbos csúcspontjánál, de főleg a balos kijáratánál krónikusan kicsi a tapadás, és a kocsi hátulja a körülményektől függetlenül is meg-megindul a pilóták alatt. A 18-asban erről a pálya hirtelen változó dőlésszöge, míg a 19-esben az emelkedő meredekségének a csökkenése tehet.
Varga Csaba
