Alig néhány nappal a šibeniki torna után ismét összetartáson vett részt a fiú U15-ös vízilabda-válogatott. A magyar csapat a grúzok U16-os válogatottjával kétkapuzott a Széchy Tamás Uszodában.
Pusztai Viola • Suli helyett vízilabda? Naná, hogy örültek az U15-ös fiúválogatott tagjai, hogy csütörtök délelőtt nem az iskolapadot kellett koptatniuk, hanem edzőmeccset játszhattak a Széchy Uszoda még sátorral fedett kültéri medencéjében a grúzok U16-os csapatával.
„Jó edzés volt, remek lehetőség, hogy újra együtt gyakorolhassunk” – mondja a mérkőzés után Bóbis Botond, aki a többséggel együtt néhány napja tért haza Šibenikből, ahol rangos nemzetközi tornán szerepelt az együttes.
Vogel Zsolt, a serdülőválogatott edzője elmondja, az volt a Budapesten edzőtáborozó grúzok elleni meccs egyik célja, hogy megnézzék, négy nap szünet után mennyire képesek a játékosok felvenni ugyanazt a ritmust, a pörgést, ami Horvátországban jellemezte őket. Illetve ugyanolyan fegyelmezetten végrehajtják-e a taktikát, amelyet eddig gyakoroltak.
A fiúk Horkai György és Vogel Zsolt szavait hallgatják a meccs után
„Hellyel-közzel sikerült – értékel Vogel. – Azokon, akik Šibenikben szerepeltek, vagy az iskolai szünet miatt esetleg napi kettőt edzettek, látszik a fáradság. Az új kerettagok pedig megtapasztalhatták, hogy azok a lazulások, amelyek a klubjukban, egy-egy bajnoki meccsen még elmennek, azt a válogatottban góllal büntetik.”
Az edzőmeccs természetesen lehetőséget adott arra, hogy az edző alkalomadtán megállíthassa a meccset, és a rosszul végrehajtott taktikát még egyszer elmagyarázza a játékosnak. Vogel a találkozó végén leginkább a passzok minőségével volt elégedetlen, különösen emberhátrányban. Amellett a fáradtságból adódó figyelmetlenségeket, szoros emberfogásban a fault nélküli passzokat, a lassú labdajáratást említi, hozzátéve, mindezeket állandóan csiszolni kell, tökéletes sosem lesz.
A magyar csapat kapusa, Korom Dániel úgy véli, a grúzok erősen lőttek, jól helyezték a labdákat. Bóbis szerint más típusú vízilabdát játszottak, mint a közép-európaiak, s mivel egy évvel idősebbek, fizikálisan is erősebbek voltak. Abban azonban mindkét fiú egyetért: technikailag jobbak a magyarok, így nem okozott gondot felvenni a harcot.
Ahogy az elmúlt héten a šibeniki tornán a pólós nagyhatalmakkal sem, hiszen a csapat veretlenül zárt a harmadik helyen.
„Az első hely azért jobb lett volna, hiszen magyar vízilabdázóként minden meccset és tornát meg akarunk nyerni – mondja Korom. – De elsősorban a nyári, szerbiai Darko Csukics-emlékversenyen akarunk győzni. A horvátországi viadal az arra való felkészülést szolgálta, amelyen erős ellenfelekkel szemben mérhettük fel, mit tudunk.”
A válogatott a torna előtt egyébként csak egy hétig gyakorolt együtt, így nem sok ideje volt arra, hogy összeszokjon, begyakorolja a figurákat. A mérkőzések alatt azonban egyre inkább összekovácsolódott a gárda, ami a medencében is meglátszott.
„Nagyon jól éreztük magunkat együtt, összetartó csapatot alkottunk – magyarázza Bóbis. – Az utolsó meccsekre valóban összecsiszolódtunk, tudtuk, ki hová mozog, ki mit fog csinálni. Ezek a felkészülési tornák remek alkalmat jelentenek a csapategység kialakítására. S a torna alatt természetesen új barátságok is köttettek.”
