A Mainz támadója 2010 novembere után szerepelhet ismét a magyar válogatottban.
Szalai Ádám 2010-ben alapembere lett a magyar válogatottnak, ám tavalyi januárban súlyos térdsérülést szenvedett, teljes felépülése egy egész évet igénybe vett. A német élvonalban szereplő Mainz hatszoros válogatott támadója a Bundesliga tavaszi szezonjának kezdetén visszatért klubcsapatába, majd meghívót kapott a bolgárok elleni felkészülési mérkőzésre is.
– Nagyon hosszú idő, csaknem másfél év eltelt az utolsó válogatott szereplésem óta, már nagyon várom, hogy ismét pályára léphessek a nemzeti csapatban – mondta az mlsz.hu-nak Szalai Ádám. – Minden focista álma, hogy hazájáért küzdhessen a pályán, és miután nekem amúgy is csupa szép emlékem van a válogatottról, reménykedtem, hogy meghívót kapok az év első mérkőzésére. Nagyon örülök, hogy a szövetségi kapitány ilyen hosszú kihagyás után is számít rám.
– A Mainzban nem sokkal visszatérése után sikerült kiharcolnia a helyét a kezdőcsapatban. Ez azt jelenti, hogy máris visszanyerte sérülését megelőző formáját?
– Egy év kihagyás azért megérződik az emberen, de azon vagyok, hogy hétről hétre egyre jobb legyek. Az előző bajnoki mérkőzéseken igyekeztem a maximumot kiadni magamból, és bár sohasem vagyok igazán elégedett a saját teljesítményemmel, úgy gondolom, jól tértem vissza.
– Hogy viselte a foci nélkül eltelt egy évet?
– Nagyon nehéz volt, de folyamatosan azt mondogattam magamnak, hogy hamarosan rendbe jövök, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Elhatároztam, hogy példát mutatok azoknak a sportolóknak, akik hasonlóan súlyos sérülés után lelkileg nehezen viselték a hosszú kihagyást. A válogatott és a Mainz stábja végig mellettem állt, ez óriási segítség volt a rehabilitáció ideje alatt.
– A hosszú kihagyás alatt különösen nagy gondot fordított erősítésre és izomfejlesztésre. erzi már ennek az előnyeit?
– Így van, az elmúlt hónapokban rengeteget erősítettem, és érezhető, hogy az izomtömeg növelésével, a testfelépítésem változásával, jóval stabilabb lettem játék közben. A posztomon fontos a labdák megtartása, és minél erősebb vagyok, annál hatékonyabban tudom megvalósítani ezt a feladatot. Feltétlenül előnyömre válik, ha ki tudom használni a fizikai fölényemet, ebből a szempontból kimondottan jót tett, hogy erősítésre tudtam felhasználni a foci nélkül töltött időt.
– A válogatott régen állt ilyen jól csatárposzton, az utóbbi hónapokban új támadók tűntek fel a keretben, többen közülük a bolgárok elleni csapatnak is tagjai. Felkészült a korábbinál nagyobb versenyre?
– Tényleg sokan pályáznak a kezdőcsapatba kerülésre, és mivel több jó formában lévő támadónk van, arra számítok, hogy nehezebb lesz kiharcolni a helyemet a válogatottban, mint korábban. Számomra ez a versenyhelyzet egyáltalán nem újdonság, ehhez szoktam hozzá klubcsapatomban is. A Mainz, egyedüliként a Bundesligában, kilenc csatárt
foglalkoztat, akik két helyért harcolnak egymással. Hatalmas a rivalizálás, de ez számomra mindig is ösztönzően hatott, és még jobb teljesítményre sarkallt. Mainzban bebizonyosodott, hogy egy csapat sokat profitál abból, ha a játékosoknak keményen meg kell harcolniuk a helyükért, erre számítok a válogatott esetében is.
– Ezek szerint a bolgárok elleni mérkőzésen számíthatunk rá, hogy a támadók extra motivációval küzdenek majd a pályán?
– A válogatottban senkinek sem lehet motivációs problémája, mindenkinek a legtöbbet kell kiadnia magából, függetlenül attól, hogy felkészülési mérkőzésen, vagy tétmeccsen lép pályára. Rám ez most hatványozottan igaz, hiszen másfél éve nem játszottam a csapatban, ezért feltétlenül szeretnék bizonyítani. Biztos vagyok benne, hogy mindenki más is hajtani fog a mérkőzésen, hiszen erős ellenféllel játszunk, mi pedig szeretnénk megfelelni a közönség elvárásainak, és továbbmenni azon az úton, amin tavaly elindultunk.
