Szilágyi Áron számára óriási megtiszteltetés, hogy ő viszi Rióban a magyar zászlót

Versenyről versenyre haladva – közben újszerű edzőtáborok feladatát is derekasan teljesítve – másfél év alatt szinte az egész világot bejárta Szilágyi Áron, a kardvívás olimpiai bajnoki címvédője, aki abban a kivételes elismerésben részesült, hogy augusztus 5-én ő viheti a magyar zászlót az olimpiai megnyitó ünnepségen. 

A körutazásnak többek között az lett a vége, vagy inkább az értékes hozadéka, hogy a londoni aranyérmes – a világranglista harmadik helyezettjeként – könnyűnek ígérkező ellenfelet kap az első fordulóban, azaz már a rajt előtt a legjobb 16 között érezheti magát a nyári játékokon. Erre mondják a bennfentesek, hogy csak nyugtával dicsérd a napot…

Biztosra ment

„Tényleg nagyon hosszú utat tettem meg, utólag viszont elmondható, hogy semmi sem volt hiábavaló. Összegyűltek a szükséges világranglistapontjaim, miközben szinte minden „jegyzett” olimpiai ellenfelemmel találkoztam és meg is mérkőztem. Megfordultam Japánban, Koreában és Kínában, két hetet a német vívókkal együtt készültem, így sikerült is felfrissítenem a versenyzői „adatbázisomat”. Igyekeztem kiismerni őket, feltérképezni a harcmodorukat, és következtetéseket levonni a támadásépítésük stratégiájából. Nyilván nem fedték fel minden titkukat, de így is sok újat tapasztaltam. Megelőzve azt a kérdést, hogy akkor egyúttal ők is feltérképeztek-e engem, a válaszom az, hogy csak annyira, amennyire hagytam ezt nekik. Nem olyan nagy a kardvívók világa, hogy valami is sokáig titokban maradhasson, de jobb elébe menni a dolgoknak, mint ott, a nagy megmérettetés sűrűjében szembesülni a váratlan fordulatokkal” – nyilatkozta Szilágyi Áron a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.

Telki a kabala?

Dacára annak, hogy még csak 26 esztendős, már a harmadik olimpiájára készül. A címvédő tekintélyével, a címvédőre nehezedő teher súlyával, és most azzal a szokatlan érzéssel is, hogy az olimpiai játékok első nagy ünnepi eseményén, ő – a Vasas válogatottja  halad majd a nemzeti színeket képviselő küldöttség élén.

„Ez egy óriási megtiszteltetés. Már most tudom, hogy a felvonulás ugyanolyan maradandó emléket hagy majd bennem, mint amikor Londonban 22 évesen az olimpiai dobogó legfelső fokán állhattam – folytatta Áron, aki jelenleg az ausztriai magaslati edzőtáborban erősíti az állóképességét, ezért aztán az olimpiai fogadalomtétel ünnepi eseményéről „igazoltan” hiányzott.

Néhány napon belül elkezdődik az a rövidke időszak, amit Szilágyi „médiamentes” félrevonulásának lehetne nevezni. Az olimpiai bajnok, aki tizenegy hónapon át készégesen áll az újságírók rendelkezésére, a felkészülés hajráját, a finombeállítás és a ráhangolódás napjait úgy szeretné eltölteni, hogy a szűk stábjának tagjain kívül senkivel sem tart kapcsolatot.

„Telkire esett a választásom, a magyar labdarúgó-válogatott edzőközpontjára, ahol már megfordultam, és nagyon jó benyomásokat szereztem. Megtisztelő a számomra, hogy ehhez Bernd Storck szövetségi kapitány úr is a beleegyezését adta, sőt, még örült is annak, hogy az ő ‘birodalmát’ választottam” – mondta befejezésül Szilágyi Áron, aki az áprilisi csapatvilágbajnokságon már megfordult Rio de Janeiróban, ezt követően pedig az Európa-bajnokságon egyéniben a hatodik helyet szerezte meg.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)

Forrás: www.mob.hu – RSS