Szögi István közel másfél éve megdöntötte az 1500 méteres síkfutás magyar rekordját 3:37,55 perces eredménnyel. Ez év telén életében először jutott el magaslati edzőtáborba. A Veszprémi SVSE Sportolj velünk sportegyesület középtávfutója célja, hogy a döntőbe kerüljön az idei, müncheni atlétikai Európa-bajnokságon.
Szögi István (fotó: Kassai János)
– A koronavírus idején, amikor kevesebbet tudtam edzeni, összeszámoltam: 380-390 között volt az érmeim száma – mondja Szögi István az 1500 méteres síkfutás magyar csúcstartója. – Azóta további 30 medált szereztem, így biztos, hogy már négyszáz fölött járok.
– Aranyérmei közül melyik a legkedvesebb?
– Az első felnőtt egyéni címemre nagyon büszke voltam, amit ötezer méteren 2017-ben sikerült elérnem. De a tavalyi, 4×400 méteres váltó tagjaként szerzett aranyérem is különösen sokat jelentett számomra. Ez azért is olyan kedves számomra, mert hosszútávfutóként kezdtem, de négyszáz méteren is bajnok lehettem.
– Bizonyára olyan verseny is volt, ahol nem szerzett érmet, de mégis büszke a helyezésére…
– A junior világbajnokságon tízezer méteren indultam, a tizenharmadik helyen végeztem, az európaiak között a harmadik lettem. Ugyanott, néhány nappal később ötezer méteren is rajthoz álltam. Öt kilométeren a tizenkettedik lettem. Sokan bizonyára azt mondják, hogy csak a dobogós helyezés a fontos, ám én ezeknek az eredményeknek is nagyon örültem.
– Tavaly Tokióban az olimpián a 23. helyezett lett, ami a közvélemény számára csalódást jelentett, és bizonyára Ön sem teljesen elégedett. Mi áll történtek a hátterében?
– A tokiói olimpián nem tudtam a legjobb formámat hozni, hiszen más időszakra kellett a csúcsformámat időzítenem. Az olimpiára nagyon nehéz volt kijutni, tavaly tavasszal és nyáron sokat kellett versenyeznem azért, hogy egyáltalán kivívjam az olimpiai indulás jogát. Ez pedig elvette tőlem azt a lehetőséget, hogy az ötkarikás játékokon a legjobbamat futva elérjem a középdöntőbe jutást. Viszont, ha nem a minősítő versenyekre időzítettem volna a csúcsformámat, akkor most nem beszélgethetnénk az olimpiai eredményemről.
– Amennyiben az eredeti időpontban rendezték volna az olimpiát, akkor más lett volna a helyzet?
– Igen, nagyon is. A játékok egy évvel történt elhalasztása sokat segített nekem. Amennyiben 2020-ban rendezték volna a versenyeket, akkor nem jutottam volna ki, mert akkor még nem voltak olyan eredményeim, amelyekkel kvalifikáltam volna magam. Tavaly kezdtem el igazán elhinni, hogy nekem is van ott keresnivalóm. Ez az egy év annyi pluszt adott nekem, hogy valóban el is jutottam az olimpiára. Tehát számomra kifejezetten jól jött koronavírus.
– Az elmúlt téli idénye hogy sikerült?
– A mögöttünk álló tél egészen más volt mint a többi, emiatt a fedett pályás szezont is nehéz értékelni. Történt, hogy életemben először eljutottunk magaslati edzőtáborba. Egy hónapot töltöttünk Kenyában december végétől január végéig. Az edzéseket részben pályán tudtuk végezni, ami 2300 méter tengerszint feletti magasságban volt. Életemben először ott szembesültem azzal, hogy magaslaton mennyire nehéz belőni az edzéseket. Az ember nehezebben kap levegőt, súlyosabbnak érzi a bokáját, magasabb a pulzusa. Emiatt az első hetekben nem lehet nagyobb mennyiségű és intenzitású edzést végezni. Idehaza május közepén kezdődik a szabadtéri idény, kíváncsian várom, hogy a versenyeken miként kamatozik a Kenyában végzett munka.
– Ebben az esztendőben az Európa-bajnokságon Münchenben is bizonyítania kell. Mi célkitűzése?
– Idén még alig versenyeztem, még nem voltak megmérettetések, ezért nem is látjuk pontosan, hol tart pillanatnyilag az európai élmezőny. Csak az edzések alapján tudom mondani, hogy az elmúlt évihez képest sikerült előbbre lépni. Úgy érzem jobb formában vagyok, mint tavaly ilyenkor. Az Európa-bajnokságon célom, hogy 1500 méteren a legjobb 12-be tudjak kerülni, ami döntőt jelent.
– Jövőre olyan eseményre kerül sor, amelyet megélni minden sportoló álma: idehaza lesz világbajnokság. Magyarországon, hazai közönség előtt szerepelhet…
– A célom ugyanaz, mint az Eb-n, döntőt futni. A világbajnokságon versenyezni sohasem könnyű feladat, különösen a középtávú futásban nem. De az, hogy hazai közönség előtt állhatunk rajthoz az nagy plusz motivációt és erőt ad a versenyzésben. Bízom benne, hogy ez extra löketet fog adni számomra a döntőbe kerüléshez.
(Kassai János)
