Szokolai László úszó mesteredzőt négy éve még a veszprémi úszók albérletében, Balatonfűzfőn látogathattam meg. Most pedig már a 2021 nyarán birtokba vett, a veszprémi Aréna szomszédságában épült létesítményben beszélgethettünk.
Szokolai László (fotó: jochapress)
– Bár albérlet szinten a fűzfői bázis is alapvetően jónak volt mondható, azért a sajátban, itt, helyben, Veszprém városában élni és dolgozni, azért az egészen más – summázta Szokolai László. – Ide akár kerékpárral is tudok jönni, 20 percnyi kerekezéssel
– Mikor kel Ön a hétköznapokon?
– Bár már 59 éves vagyok, de úszóedzőként nem sokat forgolódhatok reggel az ágyamban. A vekker 4 óra 50-kor szól ahhoz, hogy 5.45-kor mindenképpen a medence partján lehessek. Az edzés pontosan 6.00 órakor kezdődik.
– Kisebb szünetekkel este 8-9 óráig szolgálatban van…
– Csak úgy lehet ezt csinálni hosszú távon, hogy van egy sportvénájú feleségem, Polyák Tünde testnevelő tanárnő, aki mindent megért és elfogad. Ő komoly részvényes a pályafutásom sikereiben.
– Vezetőedzőként hány úszó felkészülését irányítja?
– Jelenlegi csoportomban öten vannak, nálunk készül Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid és Kalmár Ákos is. Hozzájuk csatlakozik alkalomszerűen még egy-két fiatal vendég-úszó, akik közelről láthatják legjobbjaink edzésmunkáját.
– Ön ma már elismert szaktekintély, de honnan indult?
– Százhalombattán egy négypályás, 25 méteres kis vízi tárolóban kezdtem úszni, ahol mindig 30 fokos volt a víz. Csinger Márton egykori mellúszó és Szalai János, többszörös Balaton-átúszó bajnok szerettette meg velem az úszást. Ötödiktől, szerény tehetséggel és végtelen szorgalommal, minden újításra fogékonyan készültem. Közben folyamatosan arra gondoltam: milyen jó lenne, ha egyszer én is edző lehetnék!
– Miként kezdődött az edzői pályafutása?
– Csinger Márton és Szalai János mellett az érdi tanárom, Szalai Jenő értékes gondolatokkal indított el az edzői pálya felé. Egri főiskolás koromban már tanultam a középfokú minősítésért. Diplomázás után Battán, a „kis kupolában” megüresedett edzői helyre sikerrel pályáztam, ahol Vízi Csabával keményen dolgozhattunk 1993-ig, rengeteg tapasztalatot szerezve.
A battai jó körülmények ellenére változtatott…
– Asztmás-allergiásként, a jobb levegő reményében pályáztam Veszprémbe, ahol Gyenge Zsigmond volt a vezetőedző, Kiss Judit olimpikon pedig az élversenyző. Ötpályás, 25 méteres uszodában, másodedzőként egy előkészítő csoportot is vinnem kellett.
– 1999-ben ismét lépett egy merészet…
– Önálló munkavégzésre vágytam, ezért 14 úszómmal átigazoltam Balatonfűzfőre, akik között akkor a legismertebb név Rákos Patriké volt. Ő kijutott a londoni olimpiára is. A rangos külföldi erőpróbákon szerzett benyomások óriási lendületet adtak edzői tevékenységemnek. Patrikkal egy időben jelentkezett versenyeken Rasovszky Kristóf, aki saját klubunk neveltjeként, ötödikes korában került hozzám. Kristóf már akkor jól látott a pályán, hamar adaptálta az eredményességhez szükséges dolgokat, ráadásul medencében is kitűnően úszott, ahol már kijutott a 2016-os olimpiára, de azt még „elizgulta”. Egy évvel később, a hazai vb-n viszont már 5. lett a felnőttek mezőnyében.
– Elégedett a saját szakmai felkészültségével?
– Ezen az úton soha nem lehet megállni. A fejlődésnek ugyanis mindig vannak további lehetőségei. A legutóbbi években például jelentősen megnőtt a regeneráció szerepe, hiszen a terhelés és túlterhelés határmezsgyéjén dolgozunk. Talán a regenerációban kereshető még a legtöbb, fellehető tartalék. Rengeteget számítanak a dietetikusok ajánlásai is. Jelenleg Krajnyák György junior szövetségi kapitány a legközelebbi munkatársam, mellette Bartalus Szilárd és Vattai András tartozik a klub edzői stábjába.
– Mikor és milyen indoklással kapta meg a mesteredzői címet?
Szokolai László a veszprémi uszodában (fotó: jochapress)
– Szakedzői diploma és nemzetközi eredmények mellett szakmai publikációkat is elvárnak a minősítők a pályázótól. Két éve nyertem el ezt a kiemelt, számomra erkölcsileg sokat jelentő titulust. A szakedzőin Sós Csaba, Kovácshegyi Ferenc, Dubecz József, Gombócz János és Pavlik Gábor tanárainktól egyaránt igen sokat tanulhattam; az ott hallottak is segítettek a fejlődésemben.
– Van olyan kolléga, akit a sok jó közül is ki akarna emelni?
– Selmeci Attilával különösen jó viszonyban vagyok. Vele rengeteg, értékes beszélgetésem volt és van. Mellette Farkas Andrásról is megkülönböztetetten kell szólnom, hiszen Kis Gergő edzője, a mindmáig Ajkán dolgozó kollégám ismertetett meg azokkal az edzésmódszerekkel, amelyekkel ő nemzetközi szintű eredményeket ért el.
– A jelenlegi időszakban mi foglalkoztatja kiemelten?
– A július 14-30. között Japánban, Fukuokában esedékes világbajnokság, ahonnan egyenes ágon ki lehet jutni az olimpiára. Az erre történő, komoly felkészülési lehetőségeket a világkupa fordulók jelentik, az Ek-fordulókon nem garantált, hogy minőségi ellenfelekkel szemben teheted magadat próbára. Rasovszky, Betlehem és Kalmár is versenyben van a kijutó helyekért. Hatalmas öröm lenne számomra, ha ismét sikerülne olimpiai érmet elhoznia valamelyik versenyzőmnek Párizsból.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
