Szombaton lesz 80 éves Hevesi István, a magyar vízilabdázás melbourne-i olimpiai bajnoka, kétszeres Európa-bajnok.
Mint korának szinte valamennyi meghatározó pólósa, ő is úszással kezdte sportolói pályafutását, méghozzá a már akkor is az egyik fellegvárnak számító Egerben.
"Tizenhárom éves lehettem, amikor megtanultam úszni, majd már versenyeztem is, de mivel az 1500 méter gyorsot erőltették, amit én nem szerettem, mivel túlságosan hosszú és unalmas volt, sportágat váltottam. Így találtam rá a vízilabdára – mesélte az MTI megkeresésére az ünnepelt.- A negyvenes évek vége felé jártunk, s jó kis csapat jött össze Egerben, egyszer még harmadikok is voltunk az ob I-ben. Erős és gyors gyerek lévén, játékomra a szakma is felfigyelt, s 17 éves voltam, amikor először meghívtak a válogatott edzésére."
Rajki Béla, a nemzeti együttes ötvenes évekbeli sikerkapitánya úgy fogalmazott utóbb Hevesit jellemezvén, hogy "az erő megtestesítője volt, bámulatos munkabírással".
"Meg azt is mondta rólam, hogy a legjobb játékosa voltam, a kedvence, akinél nem volt fegyelmezettebb és belevalóbb pólósa… Tény, hogy a vízilabdás tudásomat jól kiegészítette az, amit úszóként sajátítottam el, például – bár a gyorsváltóval nyertem országos bajnoki címeket – háton is igen jó voltam, így úsztam vissza, amikor az ellenfél támadott, s könnyen és gyorsan átláttam a pályát."
Az 1952-es olimpiai bajnok csapatba még nem fért be, az 1956-osba azonban már igen. A magyar forradalom időszakában, az olimpia előtt és alatt naplót írt az emlékezetes napokról, így arról is beszámolva, hogy a szovjetek elleni meccsen nagy bánatára nem játszhatott, mert az előzőleg a németekkel vívott találkozón megsérült, s a fájós lába miatt kimaradt a vízbe szálló együttesből.
"Nagyon rossz volt a partról nézni a társak játékát, annál nagyobb boldogság volt persze a győzelem, majd a jugókkal szemben már az én közreműködésemmel is az olimpiai bajnoki cím kiharcolása. Természetesen többször is eszembe jutnak azok az idők, meg az is, hogy a melbourne-i győzők közül az idehaza maradtakból már csak négyen élünk: rajtam kívül Gyarmati, Kárpáti és Bolvári, a többiek mind elmentek…"
Egerhez mind a mai napig kötődik, bár mint fővárosivá lett embernek – 1952-ben igazolt át a Bp. Honvédhoz – vízilabdában a Vasas a kedvence. Ezzel együtt most egykori klubjának ad nagyobb esélyt a bajnoki elsőségre:
"Az Egernek már régen meg kellett volna nyernie az ob I-t, hiszen hosszú ideje kiváló játékosai vannak, szerintem az idén össze fog nekik jönni az első hely, főleg hogy a Vasas meggyengült. A válogatott? Kemény Dénes csapata most is nagyon jó pólósokból áll, s lehet, hogy jövőre, Londonban összejön a sorozatban negyedik olimpiai bajnoki cím is, de félek, bár ne legyen igazam, hogy ezt a páratlan bravúrt nem fogják hagyni megszületni…" – jelentette ki Hevesi István, aki elmondta még, hogy szerencsére az egészségére nincs panasza, nem fájnak az ízületei, s – persze a korának megfelelő adagot teljesítve – heti háromszor rendszeresen úszik.
"Háton, pillangón, ahogy jön, hol a Héliában, hol a Komjádiban úgy négy-ötszáz métert +pancsikolok+ minden alkalommal, bár inkább a terefere, a barátokkal való találkozás a lényege ezeknek az uszodai megjelenéseknek. Egyébként meg szuperul érzem magam."
